Mártonvölgyi László: Zarándokúton a Kárpátok alatt (Nyitra. Híd, [1937])

Ahol a magyar szabadságharc csodabogara tanult

csak úgy tudta magát Nyitrán eltartani, hogy Rothammer gyógyszerész gyermekeit korrepetálta, miért is ellátást és lakást kapott Greguska nyitrai kanonok viszont diákmenzát akart létesíteni, amelynek vezetőjéül az eminens és jóviseletű Táncsicsot szemelte ki. Táncsicsnak tehát választania kellett Rothammerék és a kanonok ajánlata között. Ha Greguskáét választja, akkor megbántja a patikusékat, akik ezt semmiképen nem érdemelték volna meg. Ha viszont visszautasítja a kanonok ajánlatát minden bizonnyal annak haragját hívta volna ki maga ellen s Táncsics józan észjárása rögtön látta, hogy ez a harag aligha hatott volna ki kedvezően további előmenetelére. Esetleg veszélybe került volna a színjeles bizonyítvány, ami pedig legjobb protekciója lett volna az ösztöndíjakra. Kosztból és lakásból, azontúl pedig más semmiből, még egy kis diák sem élhetett volna meg. A kényes kérdést aztán Táncsics úgy oldotta meg, hogy egyszerűen nem jött vissza Nyitrára s így egyaránt megmaradt a kanonok és Rothammerék kedvező viszszaemlékezésében. Az »ötödik iskolával« tehát Táncsics nyitrai diákoskodása megszakadt. További pályája : ugyanolyan küzködés és harc volt, mint a kisdiáké. Hozzájárultak még a világnézeti harcok. Táncsics publicisztikai munkásságában nem volt kiforrott egyéniség. Ép Szabó Ervin állapította meg róla az 1848-as forradalomról írt monográfiájában, hogy «gondolkodásbeli egység semmikép nem volt tulajdona.« Ennek ellenére ő — a »Népkönyv» és a «Munkások Lapjának« szerkesztője — volt a negyvennyolcas forradalom egyik vezéregyénisége. Tanító volt, majd újságíró és képviselő. Haynau rémuralma alatt, mely halálra kereste, sokáig bújdosott. Bár kegyelmet kapott, — szókimondása és meg nem alkuvó életszemlélete újból börtönbe juttatta, ahol szeme világát is elvesztette. Élete végét iszonyatos nyomorban töltötte — talán még nagyobban, mint nyitrai diákéveit. Nyitra diákváros jellegét nem tudta eltörölni a közben lepergett évszázad sem. A gimnáziumban, melyben különben Táncsics emlékét semmilyen nyom nem őrzi, — ma is párhuzamos osztályokban folyik a tanítás. Időközben el— 00 —