Mártonvölgyi László: Zarándokúton a Kárpátok alatt (Nyitra. Híd, [1937])

Magyar jakobínus Nyitrán

kal rendelkező főúr volt. Minden ízében arisztokrata, Ghýmes ura, aki családját a Hunt Pázmánokig vezette vissza s akinek családja a magyar közéletnek már sok értékes egyéniségét adta — de felvilágosult és européer. Teljes ellentéte kora feudalista figuráinak. «Illuminátus» volt és tisztánlátó. Ö volt Nyitra első világi főispánja, előtte a főispáni széket a megyés püspökök töltötték be. Főispáni beköszöntőjében először használta a magyar nyelvet a hagyományos latin helyett. Rendíthetetlenül védte az alkotmányt, meg is volt a hatása. A bécsi udvar, mint »rakoncátlan izgatót« állásából elmozdította. Funkcióját adminisztrátorok vették a kezükbe. A megyegyűlés tütakozó feliratai semmisnek nyílványittattak. A keresztülhúzott portocollumok ma is megtalálhatók Nyitramegye levéltárában. Később azonban a bécai udvar belátta, hogy Forgách Miklós főispán elmozdítása súlyos taktikai hiba volt, mely az elégedetlenséget csak fokozta s ezért 1790-ben ismét visszahelyezték méltóságába. Forgách — válaszként — újból magyarul tartotta meg második székfoglalóját. A megye közönsége elismerése jeléül 1797-ben arcképét a megye üléstermében felfüggesztette. Forgách Miklósnak azonban nemcsak politikai érdemei voltak, de a magyar kultúrának vallott szeretete és anyagi áldozatai ismertté tették nevét az irodalmárok köreiben is. A deákos jezsuita költő, a konzervatív Rájnis József verset is írt tiszteletére. Maga is politikai író volt, akinek több műve jelent meg. A felvilágosult főurat irodalomszeretete sodorta össze Bacsányival. Bacsányi Forgách grófot már régebben számontartotta, mint a magyar irodalom — korában oly ritka — mecénását s 1790-ben, tehát még kassai tartózkodása alatt, amikor még fogalma sem volt róla, hogy Kassát egyszer majd kenyér nélkül kell elhagynia — nyílt levelet intézett a Magyar Múzeum II. kötetében nagyméltóságú G. F. M. úrhoz, melyben a magyar nemzeti irodalom felvirágoztatásához kérte segítségét. Tudós társaság felállítását reklamálta levelében, mely tudományosén ellenőrizné és fejlesztené a magyar nyelvet, »ezt az oly kevéssé ismert, oly méltatlanul elhanyagolt aranybányát.» A tudós társaság — 34 —