Mártonvölgyi László: Zarándokúton a Kárpátok alatt (Nyitra. Híd, [1937])

Egy «igaz magyar poéta» sírjánál

Egy »igaz magyar poéta«* sírjánál Rohóról alig tud valamit a földrajz. Nyitravármegye monográfiája igazán részletesen foglalkozik minden jelentősebb településsel, erről a kis szlovák faluról azonban még a terjedelmes monografia is csak három sorban emlékezik meg. Megírja, hogy Ribék mellett fekszik, lakosad szlovák ajkúak, római katholikusok s számuk mindössze 267. Vasúttal a falut egyáltalában nem lehet elérni. Az utolsó állomás, melyet a kuttii vicinális érint, — Szenic. Itt meg kell szakítanunk útunkat, s el kell indulnunk a göröngyös országúton, mely Szottina felé vezet s azontúl Oreszkónak és Holicsnak. Ha valaki azonban Rohóra akar eljutni, annak még az országútról is le kell térnie. Ribéknél ágazik el a falusi ösvény, mely Rohó felé vezet s még kijut gyaloglásból is egy jó negyedóra. A kis szlovák falu, — ott a morva határ szomszédságában — jobban elesik a forgalomtól, mint Vitkóc, melyről később esik szó ebben a könyvben. Vitkóc legalább az országút forgalmában fekszik, Rohó még az országúttól is elesik. Talán ezért maradt ímeg máig is ez a romantikus kis falu változatlan, primitív szépségében. A falu elején haragos fenyők közé tűzött földesúri kastély fogad. A tetőzet első pillanatban új épületnek tünteti fel — ezt a hitet azonban csak a foganatosított renoválás kelti. A kastély ugyanis két évtizeddel ezelőtt leégett — s ekkor kapott új «kalapot». Mihelyt a masszív falak kibontakoznak, a fenyők közül rögtön elárulják a letűnt évszázadokat. Mert a kastély valójában igen régi építmény. Még a falu egykori földesurainak, a morva származású Horeczky báróknak volt ősi lakhelye. Alig teszünk pár lépést felfelé, a kastély után elénk tűnik a falu főtere. Jobbra sárga ház húzódik meg — a plé— 45 —