Mártonvölgyi László: Zarándokúton a Kárpátok alatt (Nyitra. Híd, [1937])

Pálos klastrom a «halovány hold» alatt

ki benne Ányos, mely nála teljesen ismeretlen, sót egyenesen elképzelhetetlennek látszott ennél a lágyhangú, szentimentális poétánál. «Iszonyú hatalom ! Még ez nem volt nálunk, Hogy korona nélkül íett volna királyunk. Mátyás, hogy nem talált koronát magának, Tűzzel, vassal rohant Fridrik kastélyának. Nem szánt feláldozni több száz magyarokat, Csakhogy koronázva ülje trónussokat. De ez ? Megelégszik, hogy kalap van a fején, — Mert háromszázezer zsoldos él kenyerén.« Ez a vers Ányos utolsó elefánti megnyilatkozásai közé tartozott. 1782-ben a fehérvári gimnáziumban vállalt tanári állást. Ányos elefánti éveiről keveset tudunk. Ügy látszik azonban, hogy nem tartózkodott folyvást a kolostor rideg falai között. Többször megfordult a környékbeli földesuraknál, akiknél nemcsak költői neve volt jó ajánló levél, — de nemesi származása is. Császár Elemér könyve szerint (Magyar történeti életrajzok, Ányos Pál, Budapest, 1912) különösen Bartakovics Ferenc előkelő szalakuszi földbirtokos családjában érezte magát jól. A kúrián tartózkodtak Bartakovics mostohalányai, a Hidvégi kisasszonyok, akik különösen kedvében igyekeztek járni a bánatos poétának. Ányos ekkoriban, — mint azt szintén Császár Elemér jegyzi meg, — «nem volt az a sovány, beesett szemű, beteges külsejű ember, amilyennek fájdalmas versei szerint elképzelhetnők, ellenkezőleg, mint Bacsányi szavaiból tudjuk, jól megtermett, sem nem sovány, sem nem kövér fiatalember volt, szabályos, hosszúkás arccal, görög metszésű orral. Magas homlokát szőke haj árnyékolta

1, hasonló színű szakáll körítette állát is : a tősgyökeres magyar család sarja, mint az Ányosok általában, igazi germán tipus volt : a Gretchenek ideálja.« Elefánti tartózkodása alatt állandóan képezte magát a vallási retorikában is, és rendje megbízta, hogy tartson szentbeszédet a szomszédos Nyitrán. Ányoa a prior megbízásának eleget is tett, s 1782-ben, Szent — 41 —