Mártonvölgyi László: Zarándokúton a Kárpátok alatt (Nyitra. Híd, [1937])

Pálos klastrom a «halovány hold» alatt

csak azon a néven ismer, melyen őt Ányos verseiben elnevezte : Chloé. A magány rendszerint fokozza a szerelmet, .mely Ányos esetében annál tragikusabb is volt, mert hisz Chloét Elefánton még csak nem ia láthatta. Chloé utánni vágya sír ki Barcsayhoz intézett költői leveléből, melyben így ír : « bár volna oly áldott helyecske, E roppant világban, vagy egy szegletecske, Hol aggódás nélkül lennénk szerentsések, S hol fájdalom nélkül volnánk szerelmesek. Én szőke Chloémmel űzném gondjaimat, Majd őtet ölelném, majd jó barátimat«. A vers záró sorai egyszeriben megmagyarázzák Ányos »nyitrai bánatának« további motívumait ; a Chloé utánni merengés és a régi barátok hiánya tették oly rideggé a szentjánoselefánti kolostort, melynek magányában oly sokszor sírt fel Ányos lelkében az «édes emlékezés rég boldogságokról.» «Itt lakom Nyitrának csendes szigetjeit Hideg kőszikláit, magános erdeit. Édes emlékezet rég boldogságokról, Idők homályába temetett napokról. Ezzel mulatom át csöndes éjjelimet Remete kunyhómat, hűvös völgyeimet. Távol a világnak mostani zajától Néha forrás mellett, néha árnyékokban — Fújom furuglyámat tavaszi napokban.» Ha megáll Szerb Antal megállapítása, hogy Ányos költészete «csupa siralom, sóhajtás a halovány hold alatt», még inkább megáll Császár Elemér megállapítása, hogy Elefánt Ányos lírájának csak további elaötétedését eredményezte. Pintér Jenő szerint «Ányos Elefánton töltötte életének legpanaszosabb napjait. A magány elkeserítette, szerelmének emlékei egyre jobban gyötörték.« Sok szép szentimentális versét írta meg elefánti tar— 39 —