Mártonvölgyi László: Zarándokúton a Kárpátok alatt (Nyitra. Híd, [1937])

Pálos klastrom a «halovány hold» alatt

bizonyítja, hogy Ányos «remetéskedése» baráti körében is fogalommá vált. »Te most Elefánt völgyében Majorkodol Szent Pál remete nevében, Boldog remeteség, szerencsés lakások.» Ezt a nézetet Elefánt tudós plébánosa, Mittuch József is elfogadhatónak tartja, aki pompás tollal és alapos felkészültséggel megírt könyvében (Adatok Elefánt h történetéhez, Nyitra, 1904) hozzáteszi, hogy a rend elhatározásához valószínűleg taktikai okok is járultak. II. József uralkodása alatt a szerzetes rendek felett meghúzták a halálharangot, s a hivatalok, amikor caak tehették, belekötöttek az egyházi rendekbe. Még ferdébb szemmel néztek a pálosokra, akik ú. n. «magyar rend« voltak. Ányos viszont gerinces magyar volt, aki, mint Mittuch megjegyzi : »nem törődve a körülólálkodó, fenyegető veszélyekkel, bátran, nyílt sisakkal lépett ki a porondra s harsogó szóval lelkesített a magyar nemzeti szellem terjesztésére.» A rend, ismerve Ányos azókimondását, — oly helyre küldte, ahol keveset érintkezhetett a külvilággal s ahol nyílt színvallása nem lehetett a rend ártalmára. E végből a rend ideálisabb helyet nem is találhatott, mint az elefánti klastromot. Akármi is okozta, hogy Ányos Dunántúlról Szlovákia földjére került, tény az, hogy csaknem egy teljes évet töltött az elefánti klastrom celláiban. A fiatal szerzetes Buda után sehogysem tudta magát Elefánton otthon érezni. Áthelyeztetése más pálos életében talán nem jelentett volna a:mmit, hisz elvégre az életmód s a regulák egyformán kötötték Elefánton vagy Budán. Ányos azonban költő volt, aki mindenre érzékenyebben reagált s akinek Budán meg volt a maga írói és baráti köre. Ebből a kedvelt írói körből szakította ki Ányost elhelyeztetése s ezért sírta vissza oly sokszor elefánti tartózkodása alatt régi életét. Nem tudott megbarátkozni a magánnyal, a csendes környezettel s nem egyszer írja le ezt a vidéket »iszonyúnak.« «.... hó fedi bértzes vidékemet, Melyet a szüntelen erdők sűrűsége Hegyek magossága, völgyeknek mélysége — 37 —