Mártonvölgyi László: Zarándokúton a Kárpátok alatt (Nyitra. Híd, [1937])

Pálos klastrom a «halovány hold» alatt

nál). A Bakony mélyén született Esztergáron (1756), ősi nemesi családból. Már fiatal korában a pálosok — akkor divatos — rendjébe lépett, a teológiát Budapesten végezte Verseghyvel együtt, tanulmányai végeztével rendje az elefán ti kolostorba helyezte ki az akkor már jónevű, szomorú versű fiatal költőt. Aki valaha végigutazta Felsőnyitrát, annak minden bizonnyal emlékezetében maradt a táj pusztuló romantikája. A mezők mögött húzódó zobori hegylánc — csupa történelmi patina, csupa emlék. Mindjárt Üzbég mögött feltűnik a darázsi gránithalom, csúcsára magányosan ékelt kápolnával, mely eredetét Szent Istvánig vitatja. Távolabbról kopáran villog elő fehér falaival egy másik halom csúcsán, a hegyre nehezedő felhők alól — az apponyi várrom. Amúgy a félúton egy ősrégi falu terül el. Elefánt, mely három részből áll, Alsó-, Felső és Szentjános Elefántból. A mögöttük elhúzódó erdőségekben érdekes, hármas kupolájú fehér épület áll. Ma is jókarban, mintha az idő is megkímélte volna ezt a romantikus irodalmi emléket. Mert ez az épület volt az egykori pálos klastrom, — ahová a rend Ányos Pált helyezte. Ányos Pál 1781. szeptemberében (némely életrajzírója szeriont novemberében) került az elefánti rendházba. Az Ányos életrajzírók között vita tárgyát képezi, mi késztette a pálos provinciálist, hogy Ányost ebbe az eldugott falucskába helyezze ? Endrődi Sándor szerint Ányost rendje büntetésből helyezte ki Elefántra, Császár Elemér viszont azt vitatja, hogy Ányost rendje egyszerűen azért küldte ki ebbe az elhagyott kolostorba, mert a pálosok — remete rend lévén — rendszerint «elküldték tagjaikat egy-egy évig remetéskedni valamelyik elhagyottabb rendházukba.« Császár Elemér elméletét némileg az is alátámasztja, hogy Ányos több levelében »remetéskedés» néven emlékezik meg elefánti tartózkodásáról, bár lehet az is, hogy Ányos szimbolikusan s nem szószerint értelmezte a remetéskedés fogalmát s egyszerűen elhagyatottságát akarta ezzel az elnevezéssel kifejezni. Császár Elemér idézi is Barcsay Ányoshoz intézett levelét, melyben «remetéskedésről« ír, ami is azt — 36 —