Mártonvölgyi László: Zarándokúton a Kárpátok alatt (Nyitra. Híd, [1937])

Pálos klastrom a «halovány hold» alatt

Pálos klastrom a halovány hold alatt. Nem hiába nevezik az irodalmi krónikások a XVII. század időszakát «az irodalmi megújhodás« korának — a magy ar irodalom tulaj donkép csak ezzel a korral, a klasszicizmussal kapcsolódott be a vezető európai szellemáramlatokba. Jószándékiú íróemberek egész sora dolgozott azon, hogy a magyar irodalmat európai nívóra emeljék s mint az irodalomtörténet igazolja — sikerrel. Voltak, akik német »minták« után indultak, voltak, akik — amolyan elkésett humanizmus szellemében — a latin klasszikusok nyomán, voltak, akik a honi példákat tűzték ki zászlajukra, voltak, akik az európai kultúra örök bölcsőjét, — a francia irodalmat. Elsőnek ép ez a franciás irány, az ú. n. »újklasszika» jelentkezett. A francia műveltség oly féninyel ragyogta be az európai kultúra egét, hogy méltán lehetett ezt az irodalmat mintának tekinteni. A Bécsben élő magyar testőrök az európai és a francia kultúra fényében szomorúan látták a magyar irodalom elmaradottságát s a magyar Voltaire-rel, Bessenyeivel az élen, nagy lendülettel láttak neki az irodalom »franciamódi« fejlesztésének. Egész írói gárda dolgozott a francia kultúra égiszében : az ú. n. franciás iskola. Voltak, akik teljesen és témakörben követték a francia példát, voltak, akik inkább a versformában — a páros alexandrinusban. Az utóbbiak közé tartozik a franciás irány egyik legérdekesebb egyénisége, a fiatalon elhúnyt pálos szerzetes : Ányos Pál. A borongó lantú magyar lírikust az irodalom a «halovány hold költőjeként» emelegeti — egyik legismertebb elégiája után. (Egy boldogtalan panaszai a halovány hold— 35 —