Mártonvölgyi László: Zarándokúton a Kárpátok alatt (Nyitra. Híd, [1937])

Hybbe nagy halottja. (L. Dr. Kiss Ibolya)

Szép virág lehetett Ilona, kinek haja «aranyszínüc, «kaláris szabású» az ajaka s «gyönyörű beszédinek zengő* a szava. Futó kaland volt-e a költő életében a liptói szép virág, mint Bebek Judit, vagy Morghai Kata, — nem tudjuk, de a hatás, amit a költőre gyakorolt, igen nagy volt. »Ha meggondolom, kiket hagytam} én érted el Számtalan fáradságot vettem én érted fel, Kiket csak egyedül érted viseltem békivel.« De Krušit Ilona is más férjet választ magának A költőnek nincs szerencséje a hű szerelemben. 1584-ben szerencsétlen lépésre határozza el magát, nőül veszi unokatestvérét : Dobó Krisztinát. «Szívednek nem hittem — tudod — sok ideig, De utánnam jártál tovább esztendeig.« Az asszony, a feleség, gyermekének anyja rövid együttélés után rútul ott hagyja, s most mintha az egész világ összeesküdött volna ellene. Birtokperek lavinája szakad rája, házassága miatt vérvád alá kerül, fiát meg törvénytelenítik. Ráadásul még anyagilag is tönkre megy. Várhatja-e sorsának jobbra fordultát, imikor »Mindentől megváltam, Egyedül maradtam. Barátaim elhagytak.« Elhatározza, hogy kivándorol Lengyelországba. De nehéz megválni attól a földtől, melynek rögét vérével öntözte, amelynek végvárain a vitézek az ő dalai mellett sorakoztak fel vitézi tettekre. Szentmihály napján mond búcsút hazájának — »az másfélezerben és nyolcvankilencben» s felcsendül a magyar líra legszomorúbbikja : »Boldogtalan vagyok, Mert kínjaim — nagyok. Béborult, ifjúságom.« Lengyelország !... Második hazája, menedéke, oltalmazója... Még jól emlékezett rá, mikor először lépte át 1571-ben — 32 —