Mártonvölgyi László: Zarándokúton a Kárpátok alatt (Nyitra. Híd, [1937])

Magyar poéta a Morva partján

Magyar poéta a Morva partján Szakolca — tipikus szlovákiai «végváros». Egykor határállomása volt Ausztriának és Magyarországnak. Ha valaki nem hinné el, hogy ez a kis szlovákiai városka tényleg ott fekszik Isten háta megett, a «végeken«, — próbálja egyszer Szakolcát vasúton megközelíteni. Amíg az álmos kis városig eljut, bőven kijut a bumlizásból, átszállóból és vicinálisból. Először Nagyszombatig kell eljutnunk. Itt kedélyeseket füstölög a kuttü vicinális, mely aztán kényelmesen végigbaktat a Kiskárpátok festői nyúlványai alatt. Kuttin persze egy újabb kávédaráló vár s ez szállítja el tovább az érdeklődőt a »végekig«. Átballag Egbell petróleumkútjai között, át Köpcsényen és Holicson — s utolsó szlovákiai állomása : Szakolca. Talán egy nyugatszlovákiai város sem esik el annyira a forgalomtól, az események szelétől, az élet hömpölygő hullámaitól, mint ez a határváros. Jellege : antik házak közé préselt csönd. Az ódon, a történelmi patinát egészen a befutó vonat kupéablakáig fitogtatja a főtér kiemelkedő plébánia temploma. Oly tipikus épület, hogy aki csak egyszer járt Szakolcán, az is emlékébe vési képét. A barokkstílű hajót négyszögletes, masszív torony díszíti, melyet a hatszögletű kupolalábazat alatt loggiás, csipkézett erkély ölel át. Azonban nem az egyetlen érdekes épület Vak Béla szülővárosában. A jezsuiták templomával szemben egy emeletes épület áll, homlokán büszke nemesi címer : itt Gvadányi József gróf lako+t valaha, a poéta és lovasgenerális. Csupa régi épület, csupa múlt, — és semmi jelen. Valaha szabad királyi város — ma mozdulatlan sárfészek. Uccáit fojtón — 142 —