Mártonvölgyi László: Zarándokúton a Kárpátok alatt (Nyitra. Híd, [1937])

Magyar poéta a Morva partján

üli meg az unalom és kisvárosi por. Vagy két évtizeddel ezelőtt : 1912-ben egy különös» tanárembert helyezett ide felettes hatósága. Különc volt, magányos, aki mindig fekete ruhát hordott, de a szemei, ó ezek valami bánatos különleges fényt löveltek maglikból. Szakolcán különböző hírek terjedtek el az új tanárról. Azt rebesgették, hogy az új tanár a Tiszapartról s a rengő búzatáblák végtelen hazájából került a bágyadt városka ódon falai közé. Olyasmit is meséltek róla, hogy költő, hogy Ady és a többi birodalmi rebellis» táborába tartozik s hogy retorzióképen deportálták ide az álmos végvárosba, mint költőtárgát Babitsot Erdély eldugott városába, Fogarasra, vagy évezredekkel ezelőtt a nagy császár Ovidiust Tomiba. Akármit is rebesgettek az új tanárról, aki javíthatatlanul egyedül bolyongta a Morva partot és rótta a szakolcai uccák csendjét, való, — hogy csakhamar mindenütt megkedvelték. Szerény volt és hallgatag, magáról soha sem beszélt, diákjai pedig egyenesen rajongtak érte. Két éven át tanított latint s magyart a szakolcai gimnáziumban s két év alatt diákjainak szívébe írta magát. A kis diákoknak nem volt felettese, hanem barátja, megbocsájtás és nemes humanizmus járta át lelke legrejtettebb zugát is. A felsőbb osztályokban pedig, ahol irodalmat tanított, élményként vártak minden egyes magyarázatára. Rajongással beszélt a magyar irodalom szépségeiről, a latin kultúra klasszikus cizeláltságáról — s ha közben egy poétára tévedt az anyag, olyankor szemében titkos fény lobbant fel. A kisváros porában sírt fel benne a sorstárs elhagyatottsága, mert költő volt az is, aki két éven át tanított Szakolcán, még pedig az Ady utáni líra egyik legnagyobb büszkesége : Juhász Gyula. Nevét ekkor már országszerte röpítette a hírnév, Szakolcán erről szűkebb baráti körén kívül senki mit sem tudott. Nagyváradon már megjelent az új magyar irodalom forradalmi hangú röpirata a »Holnap«, melyben Ady és Babits mellett ott szerepelnek Juhász Gyula bánatos versei — s mely felkavarta a kor egész irodalmi életét, ide Szakolcára ennek híre bizony nem jutott el. Nem ismerték benne Szakolcán csak a furcsa tanár— 143 —