Mártonvölgyi László: Zarándokúton a Kárpátok alatt (Nyitra. Híd, [1937])

Ady Endre a Tátrában

Intézetet tünteti fel s a vízgyógyintézet ima a Tátra-szanatórium épületében található. Minthogy Ady a szanatórium csendjében rengeteget dolgozott, ma nehéz teljes határozottsággal eldönteni, mely alkotásai születtek a Szontagh üdülő magányában. Némely verse azonban tartalmában is elárulja a tátrai keltet, mint alábbi sorai a Csorbatóról : »Itt tó van a Tátra ölén, Csillogó, tiszta vad, Keresem benne a századokat ; Az életemet. A sirató dalokat, A szállaló időt, S a tükröt, a varázsosat A megismertetőt. És megáll az élet, És tudtam, hogy már semmi sincs Senkisem él, És semmi sem igaz. Keshedt vén arc vigyorog a tóból És nem tudom, ki az !« Prózai és napi cikkei magukon viselik a tátrai keltezést, verseinél azonban a keltezési időpontot és a bennük meghúzódó alaphangulatot kell összevetnünk s így jutunk a feltételhez, hogy ez a vers, esetleg versrészlet minden bizonnyal a »tátrai szomorúság» terméke. így konkludálhatjuk, hogy alanti versrészlete minden bizonnyal Üjtátrafüred terméke : »Halkabban daloljatok, Északi vándordalok, Hirtelen kósza dalok, Szélviharok. Ma június van S kissé búsan, Jöttem el valahonnan. Jóéjtszakát sem mondtam.» — 139 —