Mártonvölgyi László: Zarándokúton a Kárpátok alatt (Nyitra. Híd, [1937])

Ady Endre a Tátrában

j ától, s elutazott — ha jól emlékszem azt mondta — Érdmindszentre. Azóta sem láttam többé. Mint Szontágh doktor megjegyezte, Ady teljes tudatában volt tüdőbajának és minden bizonnyal azért kereste fel a Tátrát. Jó ismerőse Jászi Oszkár gyakran tartózkodott Tátrában, s mint Szontágh doktor megjegyezte, valóazinű, hogy ép ő ajánlotta a rozzant szervezetű lírikusnak ia tátrai levegő mágikus gyógy erejét. Valójában azonban más momentumok játszották Ady elhatározásában a prímszerepet, melyeket kezelő orvosa előtt elhallgatott. Ady 1910 májusában érkezett haza Párisból, ahol immár ötödször járt. Léda rövidesen szanatóriumba került, súlyos női bajjal kezelték, de idegei is erősen tönkrementek, hisz az anyagi débâcle gondjai rémítgették. Léda feszült idegállapota minden bizonnyal sokban hozzájárult, hogy az Adyval napirenden lévő cívódások kimélyültek, s mint Bölöni György könyvében megjegyzi : Adyval most már örökösek voltak az okkal ok nélkül rendezett féltékenységi jelenetek, drámai szcénák. Az immár hétéves barátságnak minden régi sebe, vagy vélt sérelme felfakadt. Már nem tudták egymást elviselni, nem tudták egymást látni, nem voltak képesek egymás szemébe nézni. Heteken át folyt a szomorú civódás, melyet Ady úgy akart elkerülni, hogy felutazott a Tátrába, ahol júniusban házasodott Lajos öccse töltötte mézesheteít. Felébredt benne a szakítani kész makacsság. Ady tehát nemcsak pihenni jött a Tátrába, de elsősorban feledni és szakítani. Búcsú nélkül távozott. Formálisan futott Léda elől a szanatórium csöndjébe. Ezzel függhet össze állandóan ideges lelki állapota, melyet Szontagh doktor hideg orvosi éleslátással nála megrgyelt. Ady felejteni jött Lédát a Tátrába. Esetleg végkép szakítani vele. Az a kapocs azonban, mely Lédához fűzte, már sokkal erősebb volt, mintsem a fizikai távolság és a különélés le tudták volna fejteni. Majd minden tátrai levelében Léda állapota iránt érdeklődött. Tátrai tartózkodását egyaránt tették tépetté a fizikai baj tudata s a lelki tépelődések. Találóan nevezi Bölöni könyvének oldalcímében Ady szanatóriumi napjait a »tátrai szomorúság« idejének. Ady han— 137 —