Mártonvölgyi László: Zarándokúton a Kárpátok alatt (Nyitra. Híd, [1937])

Ady Endre a Tátrában

emeleti sarokszobájában élt, melynek ablaka és balkonja a Segner kerék és az országút felé nyílik. Júliustól augusztus közepéig élt Üjtátrafüreden, s bár mint levelezése igazolja, gyakorta megfordult Csorbatón is, központi tartózkodási helye Üjtátrafüred volt, s innen rándulgatott ki kisebb tátrai túráira. A szanatórium élén már 1910-ben is Szontágh Miklós doktor állott. Szontágh doktor majd két évtized távlatában is pompásan emlékezett Ady Endrére, akivel — mint kezelő orvosa — naponta együtt volt. — Nehéz volna oly rebellis páciensről megfeledkezni, mint Ady Endre volt, — emlékezett vissza Szontágh doktor. Súlyos tüdőlelettel érkezett a Tátrába, igazán el kellett neki a kezelés. Szigorú fekvő kúrát rendelteim el és abszolút pihenést. Ady bohém temperamentuma azonban sehogysem tudott beletörődni a szanatórium rendjébe. Teljes tudatában volt betegsége komolyságának, de nem tudta önmagát legyőzni, s mint általában az életet, a betegségét is könnyű oldaláról vette. Állandóan dolgozott, majd mindig papir előtt találtam rá. Mindennap együtt voltam vele, hisz pácienseim egészségi állapotát már akkor is naponta személyesen ellenőriztem. Rengeteg konfliktusom volt szegény Adyval, higgadt orvosi mérlegelésem állandóan összeütközésbe került zabolátlan természetével. A cikkezést még elnéztem volna neki', azonban tudomásomra jutott, hogy Ady az intézeti szabályrendelet szigorú tilalma ellenére éjszakáként formálisan megszökik, s roncs organizmusával cigányzene mellett mulatja át az éjszakákat. Mihelyt ezt megtudtam, teljes szigorral rápirítottam. Tipikus bohém volt. Láttam rajta, hogy őszintén megbánta amit tett, a megbánás eredménye azonban az volt, hogy mihelyt szerét ejthette, ismét kimaradt. Ideges volt s ai hosszadalmas liegézést alig bírta, azonban rápirításom óta éjszakai kimaradásait lényegesen csökkentette, s állapota erősen feljavult. 1910 augusztusában, kéthónapi tartózkodása után, gyógyult állapotban hagyta el a Tátrát és szanatóriumomat, aimit ma is fellelhető beteglapja is igazol. Elbúcsúzott kedvenc sarokszobá— 136 —