Mártonvölgyi László: Zarándokúton a Kárpátok alatt (Nyitra. Híd, [1937])

Mikszáth nyomában. (Kádár Kálmán)

ezzel a könyvével megalapozta hírnevét, népszerűségét. *A tót atyafiak« mint említettük, négy novellát nyújt, amelyek nem éppen egyenlő értékűek. A kötet első novellája »Az arany kisasszony«, egy regényes esetet mond el, mely az aranybányák felett álmodozó Selmecen megeshetett talán valamikor, de nem kapjuk benne az előadást oly művészettel, mely az igen is különlegesnek tetsző témát örök emberi jelentőségére emelte volna. Az elbeszélésnek főérdeme az eredeti selmeci milieu-rajz. Sikerültebb a «Jasztrabék pusztulása», mely furfangos rablófogdosást mond el szülőfalva — szívesen tért vissza szülővidéke témáihoz — környékéről. Tragikus népballadának erejével kap meg a kötet harmadik novellája «Az a fekete folt». Kell-e példáúl hívebben rajzolni, mint költőnk teszi, a nagyobb emberi közöseégtől elszakadtan, magukban eltűnődő fejek álmodozását, így írván a Mátraalján fekvő brezinai akol számadó bacsájáról, Olej Tamásról : »Gondolkodik és még sincs gondolata, mert szétfolyt, mint a megolvasztott ólom. Egy kavargó khaosz az, mely nem nyer alakot, egy nagy éjszaka, melynek sötétsége fény. És ez a fény az ősköltészet.« Végül, a szinte őskori egyszerűségű lelki életnek tökéletes illúziót keltő rajza teszi messzi kimagaslóvá a kötet remekét, melyhez Mikszáth írói hírnevének megalapítása fűződik. Ez pedig a címe szerint már említett »Lapaj, a híres dudás». Hősében Mikszáth a legeredetibb alakok egyikét teremtette meg, akikkel novella irodalmunk terén csak találkozhatunk. Ennek a könyvnek sikere, mint a májusi aranyeső, úgy hajtja most már Mikszáth géniuszának —> a hírnév verőfényén feléledt — szebbnél-szebb virágait. Rajzai, novellái gyors egymásutánban jeilennek meg s hamarosan meg is köti belőlük az első csokrot, alig négy hónappal a «Tót atyafiak« megjelenése után. »A jó palócok« című kötete ez, mely előbbi könyvével keltett népszerűségét magasra felfokozza. Ez a könyv tizenöt apró elbeszélést hozott : szülőfalujából és közelebbi vidékéről való egyszerű történeteket, melyekben érvényesül ugyan a helyi színezet, de ethnografiai ízű előretolakodás nélkül. A könyvön, mely drámaibb is, színesebb is előzőjénél, — 127 —