Mártonvölgyi László: Zarándokúton a Kárpátok alatt (Nyitra. Híd, [1937])

Mikszáth nyomában. (Kádár Kálmán)

egészében ugyanaz a méla, bánatos hang vonul végig, mint a »Tót atyafiakon.« E két könyv világfelfogása; visszautal balsorsban való fogantatásukra, a küzdelmes évekre, melyek alatt felhők ülnek szerzőjük kedélyén. 1882-ben megtartja Mikszáth székfoglalóját a Petőfiés Kisfaludy-Társaságban. S dolgozik tovább kitartóan. 1882 januárjában kezdte meg a csakhamar oly nagy népszerűségre jutott országgyűlési karcolatai közlését. Ezeket olvasta s megszerette Tisza Kálmán, az akkori miniszterelnök is, s egy szép napon megkérdezte a Ház folyosóján írójuktól, mit szeretne a legjobban ? »Egy fogast a kabátomnak« — felelte Mikszáth, minek az volt az értelme, hogy képviselő szeretne lenni, lévén csak a képviselőknek fogasuk a Házban. A »Generális», ahogy Mikszáth, Tisza Kálmánt elnevezte, elértette a választ s kerülethez is juttatta 1887-ben, az illyefalvihoz, mely előbb a Jókaié volt Mikszáth 1883 január 1-én kötött házasságot a nógrádi Mohorán, az odavaló földbirtokos család leányával, farkasfalvi Mauks Ilonával, ki három gyermekkel ajándékozta meg. Az első 1899-ben elhalt. Ekkora már minden anyagi gondtól megszabadulva s hírnévnek, megbecsülésnek örvendve, dolgozott tovább. Az 1886. év a bőségek esztendeje. Ebben az évben négy könyve jelenik meg gyors egymásutánban, még pedig : «A lohinai fű», «Urak és parasztok», »A két koldúsdeák« és a «Tisztelt Ház«. Majd következnek hamarosan a többiek: »Club és folyosó«, «Pipacsok a búzában«, »Galamb a kalitkában», »Pernye« es «Az eladó birtok«. Már negyedszázados novellaírói munkásságra tekintett vissza, amikor 1895-ben közrebocsátotta első regényét : a »Szent Péter esernyőjét», majd még ugyanazon évben «Beszterce ostromát». Az első tipikusan szlovákiai témájú munka, melynek szálai egy csodálatos esernyő köré szövődnek. A mesemondás kedvességével vetekedik egyes részleteinek utánozhatatlan eredetiségű humora. A legendáris része a regénynek a népköltészet üde nadvságával, a szerelmi történet mintha csak a Veronka szívéből kelő hangulatossággal — 128 —