Mártonvölgyi László: Zarándokúton a Kárpátok alatt (Nyitra. Híd, [1937])
Mikszáth nyomában. (Kádár Kálmán)
séget. Pedig e két könyvben már itt is ott is szembetűnnek előadásának jellemző tartozékai, az elhintett eredeti ötletek, melyek oly jellemzők rá, mint az apró, színes kavicsok a nógrádi palóc földre. 1875-ben megszűnt Mikszáth kettős lapja s a következő három évben főleg a Petőfi-Társaság Lapja és a Budapesti Napilap közölte dolgozatait. Legtöbb köztük a nép életét, eszejárását jellemző, melyekből egy gyűjteményt 1879-ben ad ki Szklabanyának «az én csendes, szelíd falumnak.» ajánlva. 1878-ban újabb könyvet adott ki »Még ujabb fény és árnyképek« címmel. Kákay Aranyos Nr. 3 álnéven. Ez a mű jelentékeny haladást mutatott a Magyar Néplap-beli karcolatokhoz képest. A könyvnek nagy része lehetett abban, hogy ez év végén meghívták egy akkor alakulóban lévő vidéki ellenzéki napilaphoz főmunkatársnak Kapva-kapott rajta s a nélkülözésektől, csekély irodalmi sikereitől komoran, leutazott munkássága új színhelyére «a lassú magyar Nílus» partján még gyanútlanul álmodozó Szegedre. Mikszáth szerette az alföldi Szegedet, de bármennyire szívébe is fogadta ezt a várost, azontúl is erősebb maradt benne a görbe országhoz való szeretete. «Itt kevesebb a poézis, — írja — mint a hegyek között. Még a dalok sem olyan szépek.« 1880 karácsonyáig élt Szegeden, aztán felült a vonatra, hogy visszaérkezzék arra a helyre, melyen aztán fényes pályája elindúlt : Budapestre. Az új év elején az Ország Világ-nak segédszerkesztője, de nem maradt ott sokáig. Még ez év júniusában bevonult a Pesti Hírlap szerkesztőségébe. Ott dolgozott nagy örömmel és szeretettel, közben az év vége felé megkötötte Endrényi Lajos és társai szegedi nyomdájával az alkut egy négy elbeszélést tartalmazó kötet kiadását illetőleg. Ez volt «A tót atyafiak», melynek tartalmából «Az a fekete folt», a Petőfi-Társaság Lapjában (1877) »Az aranykisasszony» a Szegedi Napló 1879. évi karácsonyi mellékleteként, a «Jasztrabék pusztulása« és »Lapaj, a híres dudás» pedig ugyanezen lap 1880. évfolyamában jelent meg először. Az új könyvvel szemben — mint Törs Kálmán írta — nem viseltetett nagy reménységgel. Tény azonban, hogy — 126 —