Mártonvölgyi László: Zarándokúton a Kárpátok alatt (Nyitra. Híd, [1937])

Az első magyar nyugatos szülőfalvában

egyik gazda megjegyezte, hogy van még egy sírkő itt Vitkócon, mely egyelőre még nem díszíti a temetőt. Valamelyik Szulyovszky síremléke, mely 1918-ban érkezett Pestről, de hát ki ért volna rá az akkori zavarog időkben a küldeményt felbontani ? Ott fekszik ma is, a Szulyovszky birtok jelenlegi birtokosának, Wohlstein Armin szérűjében. A két vándor elballagott a szérűbe. Kitoltak az udvarra két öreg szekeret, kihordták egy-két zsákot, így jutottak el a rozoga hordókig, melyek mögött a bedeszkázott küldemény feküdt A pókhálók szinte függönnyé szövődtek felette. Ami rögtön felhívta figyelmüket, a láda szabályos téglaalakja volt. így nem szoktak, nem is lehet sírkövet csomagolni. Gyanujük indokolt volt. A deszkák alól nem sírkő került elő, hanem gyönyörű vagy mázsányi súlyú márványtábla az alanti szöveggel : EZEN HÁZBAN SZÜL. 1855. ÉVI APRIL. 9-ÊN REVISNYEI REVICZKY GYULA JELES ÍRÓNK ÉS KÖLTÖNK. (BUDAPESTEN 1899. ÉVI JÜL. 11-ÉN.) KINEK EMLÉKE A NEMZET KEGYELETÉVÉL ÁLDOTT LEGYEN! Szegény Reviczky ! Az első magyar »nyugatos« emlékét a magyar irodalom aranyiapjai őrzik, emléktáblája pedig majd két évtizeden át ott feküdt a pókhálókkal beszőtt öreg hordók mögött ! Az a balszerencse, mely a tépett sorsú lírikusnak egész életén át társává szegődött — nem tágított mellőle halála után sem. Mindjárt születése körülményeiben jelentkezett De hadd beszéljen erről a leghivatottabb dokumentum a szomszédos Nemesjác község, — ahová Vitkóc mai is tartozik — anyakönyve. A III. tomesben szórói-szóra a következő bejegyzéseket találjuk : — 108 —