Mártonvölgyi László: Zarándokúton a Kárpátok alatt (Nyitra. Híd, [1937])

Az első magyar nyugatos szülőfalvában

Az első magyar »nyugatos« szülőfalvában Nagytapolcsányt Pőstyénnel girbe-gurba országút köti. össze. A két északnyitrai várost nem kapcsolja egybe vasút. Az országút, mely a két városon át tulaj donképen a Nyitra és Vág völgyét fűzi össze, jelentékeny forgalomnak örvend s a falvak neve, melyeket átszel — Felsőnyitrában jó ismerősként csengenek. Az első falu, melyen ez az útvonal áthalad, Tavarnok, a Haupt-Stummer bárók telepe. Ott feleszik egy ugrásnyira Tapolcsánytól. Innen az országutat párhuzamos iparvágány kíséri, egészen a következő faluig : Nyitranémetiig. Szintén ismert falu, már csak azért is, mert itt az országút kétfelé szakad : az egyik ág lefut Rippényig, a másik ága elkanyarog Nyitrabajna felé s azon túl Pázmány Péter egykori kedvenc munkahelyéig : Radosnáig. A bajnai szakaszt egy jelentéktelen település nyitja meg : Vitkóc. Az autóbuszjegyen ott szerepel ugyan a neve, de csak a teljesség kedvéért. Utas, aki a falunál fel vagy leszáll, alig akad. Talán túlon-túl is gálánsak voltunk, mikor falunak neveztük. Vitkóc csak a térképen az — a valóságban csak telep, majorság. Két kastélyból áll, a Marnegg és Szulyovszky-féléből — meg a hozzájuk tartozó béresházakból. Ezzel aztán ki is merült az egész. írói szám azonban másként látja a falut, mint a földrajz. írói szemmel Vitkóc idillikus magányában, mozdulatlan csöndjében — az élet zür-zavarában egyenesen romantikusnak tűnik. Amolyan kis északnyitrai Tusculanumnak. A falu elején miniatűr, fákkal vadúl átnőtt temető fogad. Kicsi, hisz ritkán van erre temetés. Az egész falut csak pár ember lakja. A korhadó kis fakeresztek közül imponálóan emelkednek ki Szulyovszkyak monumentális márvány— 106 —