Mártonvölgyi László: Zarándokúton a Kárpátok alatt (Nyitra. Híd, [1937])

Dalok a homályból

a robusztus románstílű templommal szemben, majd az iskola átköltözött a mai, sárgafalu tégla alakú polgáriba — tanáraival együtt. Szikár és vékony ember volt, forró- és betegszívű. Szakja magyar és német volt, mert hisz Komjáthy kiváló germanista volt. Ezt különben kötetében található Heine és Lenau fordításai igazolják. Szerény és zárkózott magánéletet élet. Zelliger Antal házában lakott, szemben az új polgárival. A ház mögött kert volt, azontúl a Vrbovka patak folydogált. A partszéli filagóriában, a hömpölygő hegyi patak felett s az azúr ég alatt — írta Komjáthy Jenő verseit, melyekben végtelenné tárul a természet. Itt születtek meg a himnuszok, melyek a filozófia legmagasabb ormait járják. Nevesebb szenici költeményei : A homályból, (ez egyúttal verskötetének címe is), Meghalok, Támadj fel, Barátomhoz, Reviczky Gyula halálára, Margit húgom emlékkönyvébe, Celeszta húgomnak, Palágyi Menyhértnek stb. Szenic ma ia ugyanaz, mint volt egy félévszázadnak előtte, mikor Komjáthy itt tanított. Ott terpeszkedik a hatalmas, robusztus románstílű templom, melyből foszlányokban csapódik le a délutáni harangszó a kihalt, kanyargó szenici uccákra s változatlanul áll a gesztenyefás sárga polgári, melyben az új magyar líra egyik legértékesebb előfutára tanított. Magára Komjáthyra azonban a mai Szenic alig emlékszik. A régi idők egy-két itt felejtett öreg ura tud csak rá viaszaemlékezni, az is csak akkor, ha sokáig keresgél emlékeinek tarsolyában, ök tudták, hogy Komjáthy verseket írt, (mert hát mi' is maradhatna egy üyen sárfészekben titokban ?) de hát ezeket a verseket ott Szenicen nem igen vették komolyan* Komjáthy t általában különc, bogaras embernek ismerték — s milyen verseket is írhat egy üyen bogaras tanár ? Vatesnek vallotta magát — írja Komjáthyról egyhelyütt Alszeghy Zsolt — akinek ajka a világegyetem őserejének ihletétől rezeg : itt Szenicen szürke, bogaraa tanár külszinét — 103 —