Mártonvölgyi László: Zarándokúton a Kárpátok alatt (Nyitra. Híd, [1937])

Dalok a homályból

Ö tudja, hogy nincs élet és nincs halál, caak a végtelen szellem körfolyama. * Ezeket a lángoló dalokat Komjáthy majd mind itt szőtte egy álmos szlovákiai kisváros homályában : Szenicén. Csendes kisváros, ahol élt, alig háromezer lakosú. Ugyanaz az útvonal s ugyanaz a kuttii motoros vicináli* vezet el hozzá, mellyel Szakolcát megközelíthetjük. A nagy poétáknak valahogy fatális végzetük, hogy Isten háta megett kell lepergetniök életüket. Sem születése, sem halála nem köti ehhez a városhoz. A nógrádmegyei Szécsénykén született — és Budapesten halt ímeg. De itt írta legtöbb versét, ami egy poéta életéből esztéta számára legtöbbet jelent Nem tíz év volt az, amit itt töltött s amint azt példáúl a Révai lexikon megjegyzi, mert Komjáthy nem 1885-ben, hanem 1887-ben került Balassagyarmatról Szenicre, amit ott tartózkodásának egyetlen bizonyítéka tanúsít a polgári irattárában. Az iskolai értesítők, melyek talán aprólékosan megvilágítanák Komjáthy szenici tanárkodásának egyes mozzanatait — ép azokból az évfolyamokból hiányoznak a polgári archívumából, mely években Komjáthy ott tanított. Megbízható adatokat tartalmaz azonban Horcsin Antal egykori szenici polgári iskolai igazgató könyve, melyet 1896-ban adott ki : «A szenici magyar kir. polgári fiú- és leányiskola története és jelen állapota« címmel. Itt olvashatjuk az 1887—88. év történetéhez : »A mélt. vall. és közokt. m. kir. miniszter úr 1887. évi augusztus hó 26-án 6739. sz. a. kelt magas rendeletével Komjáthy Jenőt és nejét Márkus Gizellát, a balassagyarmati községi polgári iskolának rendes tanítóját, illetve tanítónőjét eddigi minőségükben a szenici áll. polgári iskolához helyezte át« Komjáthy és neje tehát (az utóbbi később Komáromban tanított) az Ipoly mellől Szlovákia nyugati csücskébe került. Eleinte a zsidó elemi iskola épületében tanított, ott — 102 —