Mártonvölgyi László: Zarándokúton a Kárpátok alatt (Nyitra. Híd, [1937])

A sztregovai kastély (Vargha Sándor)

lánt nagyon szerette és látszólag vidám élet folyt ebben az időben Sztregován. De ez Madáchnál nem jelentett egyebet, minthogy mélyebben hordta szívében az Ember tragédiáját. Az egyszerű fehérre meszelt falak között, mikor csak önön énjével társalgott, képzelete előtt felvonultatta a saját lelkéből kitépett embert és megszületett annak filozofikus mélységű költői tragédiája. Madách Imre ugyanabban a kastélyban lehelte ki lelkét is, melyben megszületett és melyben nagy művét megalkotta. 1864 október 2-án éjjel édesanyja karjaiban halt meg. 1864-től 1934-ig holtteste a sztregovai katholikus temetőben pihent s az egyszerű vályogból épült kriptában még ma is ott hever a magyar tudományos akadémiai éa több irodalmi társaság koszorúja, melyeket nem lehetett az új síremlék alatt elhelyezni. Azóta holtteste monumentális síremlék alatt porlad, mely mintegy 500 lépésnyire áll a sztregovai domboldalon. Hatalmas bükk- és kőrisfák szegélyezik az utat idáig. Kis erdei tisztáson emelkedik a szobormű. Az obeliszkszerű grániton ott áll Adám ég felé kitárt karokkal. Messziről, kilométerekről kivehető az Ember Tragédiájának szimbolikus alakja. Az obeliszk első oldalán Madách bronz relifje van behelyezve és alatta csupán ennyi a felírás : Madách. Gyermekei, édesanyja és ő pihennek itt csendben. Ide nem hallatszik & világ zaja. Az elhagyatottság és magány mélységes nyugalma őrködik poraik felett. — 92 —