Mártonvölgyi László: Zarándokúton a Kárpátok alatt (Nyitra. Híd, [1937])

A sztregovai kastély (Vargha Sándor)

A sztregovai kastély IRTA •. VARGHA SÁNDOR A »jó palócok» országában a természeti szépségekkel megáldott nógrádi lankák peremén pihen Alsósztregova. Kis falu, mintegy 700 lelket számol, határa erősen dombos és hegyhullámos,, mélyen beékelődik a Kékkőtől keletre fekvő ipolykörnyéki dombláncolatokba. Vasútvonala nincsen ; Sztregova megközelítése igen körülményes. A nép szociális viszonyai szomorúak, a föld hozama oly minimális, hogy megélhetést alig nyújt. De a sztregovakörnyéki jámbor lakosság a lelki szükségleteken kívül alig kíván mást. Áhítatos lélekkel az isteni irgalmasságtól várja az ígéretesebb jövőt s a nagyobbka darab kenyeret szegényes asztalára. Ebből a drámaian szomorú népi környezetből lépett elő a mult század ötvenes éveiben Madách Imre. Itt Sztregován — melynek keleti kiszögelése közvetlenül tekint át az országhatáron — látta meg a napvilágot, itt nőtt fel, itt kapott impulzust megrázó drámájának megírásához. Ez a környezet, ez az élet termelte ki Madáchban a felmagasztosultságot, a plátói szerelmet, az erkölcsi világrend szépségeinek csodálatát, az önmegtagadást és a legszörnyűbb csalódásokat, mely embert érhet az élet és halál mesgyéjén. Madách Imre régi főnemesi családból származott, életrajzírói szerint a feljegyzések 1235-ig vezetik vissza a család származását a Comes Radon de Oszlán családig. Radon 4 gyermeke közül a harmadik Madách de Oslan nevet vett fel. A későbbi századokban felsorakoztak Madách Imre ősei, mint a magyar nemzet kiválóságai. Pialágyi jegyzetei szerint Madách éános tevékenyen közreműködött a Thököly fölkelésben, Madách Péter pedig a legendás hírű «szakállas — 88 —