Új mindenes gyűjtemény 10. 1993 – Társadalomtudományi értekezések

Molnár Imre: Kényszermagyarok, a csehországba került magyarok II. világháború utáni történetének fejezetei

KÉNYSZERMAGYAROK 91 családokat összeszedve, újra Csehországba szállítsák őket, hogy a helyükre a szlovák telepesek, illetve a hazatérő deportáltak települhessenek. Az akciót katonai úton akarták lebonyolítani. Megkezdődött a kiszemelt családok összeköltöztetésének előkészülete pl. Galántán. A kiadott írásbeli határozatok és a kiszivárogtatott hírek alapján az akció nagy riadalmat keltett. A magyar lakosság körében felújult a tavasz óta alábbhagyott bizonytalanság. Ráadásul a hírek hatására újabb szlovák telepesek jelentették be igényeiket a magyar portákra. Elterjedt a hír, hogy folytatódik Dél-Szlovákia magyartalanítása. Az érintettekkel közölték, hogy az 1949/128. sz. törvény 11. §-a értelmében házát kisajátítják, s Csehországban jelölnek ki számára lakhelyet. Ilyen végzéseket azok is kaptak, akik az 1948/245. sz. állampolgársági törvény miatt nem kapták meg a csehszlovák állampolgárságot. Az akciót a Somorjai járásban kezdték. Katonai teherautókkal kb. 60 családot raktak vagonba. A Csehország felé irányított szerelvényeket a cseh hatóságok nem voltak hajlandók fogadni a deportáltakkal való korábbi tapasztalataik miatt. így némi huzavona után a Szlovákia területén lévő Novákyba, majd Németprónára (Handlová) vitték őket, ahol állami gazdaságokban, fakitermelésben stb. kaptak munkát és a németek elhagyott házaiban szállásolták el őket. A cseh, majd a helybéli hatóságok ellenállása (ui. a megfélemlített magyar földművesek egyszerűen abbahagyták a mezőgazdasági munkákat) meghiúsította a belső széttelepítés újabb próbálkozását. Ennek gondolata a továbbiakban csak szélsőséges politikai elképzelések szintjén merült fel, mint pl. 1968-ban.

4

7 EPILÓGUS A dél-szlovákiai magyarság térképről való leradírozásának terve nem valósult meg, a történtek miatt keletkezett sebek és ezek következményei azonban mind a mai napig hatnak. A következmények egyik vállfajaként értelmezhetjük az 1945 után keletkezett és máig Csehországban élő magyar szórványt. Jelenlétük és növekvő létszámuk a hivatalos csehszlovák statisztikai kimutatásokban csodálkozást vált ki a kívülállóban. Még inkább csodálkozást és értetlenséget vált ki történetük és jelenlegi helyzetük megismerése. Úgy tűnik, az itt élő magyarok sorsukat, mint egy súlyos betegség visszamaradó és el nem múló nyomait viselik magukon. A hivatalos statisztikában a 20 000-et,

4

8 valóban ennek a kétszeresét is meghaladó létszámú magyarság ittléte óta sosem részesült az őt mint kisebbséget megillető nemzetiségi jogokból. Anyanyelvének hivatalos használatára, anyanyelvi művelődésre, kulturálódásra, kulturális és politikai szervezet létrehozására nincs lehetősége. Nincs megfelelő politikai, jogi érdekképviselete. Sosem lehetett saját gyermekei számára iskolája, óvodája. A Csemadok 1949-es megalakulása után szinte egy ütemben a szlovákiai helyi szervezetek létrejöttével, 1951-53-ban sorra alakulnak a csehországi magyarok helyi Csemadok-szervezetei Karlovy Varyban, Chodovban, Löketben, Chomutovban, Kynšperkben, Sokolovban és környékén, Opaván, Ostravában.

4

9 Az alakulás olyan aktív ütemű volt, hogy a Csemadok KB rövidesen járási bizottságokat, sőt Karlovy Varyban kerületi bizottságot, Prágában pedig koordinációs bizottságot hozott létre. A Csemadok pozsonyi archívumának 1954-es járási szervezeteket kimutató nyilvántartásában azonban hiába keressük a csehországi magyarok szervezeteit. Nincsenek, mert egy