Új mindenes gyűjtemény 10. 1993 – Társadalomtudományi értekezések

G. Kovács László: Magyarok Szlovákiában (1939-1945)

MAGYAROK SZLOVÁKIÁBAN (1939—1945) 69 Somos Elemér így fogalmazott meg a Szlovákiai magyarság élete című tanulmánygyűjteményében olvasható írásában: „Világégés közepette, eszmék és fegyverek harcában, sokkal inkább, mint máskor, szeretetet és hitet kell sugároznunk mindenfelé." A magyar lapok egyaránt feladatuknak tekintették a nemzeti öntudat megőrzését, a közösségi érzés ápolását, a humanista eszmék védelmezését s számtalan alkalommal hangot adtak a sorsközösség, a nemzetek közötti megbékélés és az egyenjogúságon alapuló barátság gondolatának. Éppen ezért nem meglepő, hogy tevékenységük a sajtó felügyeletével megbízott szervek rosszallását váltotta ki, s e rosszallás a cenzúra beavatkozásaiban, tiltásokban, vádaskodásokban s nem egy esetben letartóztatásokban nyilvánult meg. A Somos Elemér szerkesztette Esti Újságot 1941 novemberében végleg be is tiltották, amiben a fentebb említett „vétkeken" túl szerepe volt annak is, hogy a lap — miként azt Kisebbségben és igazságban című kötetében Szalatnai Rezső is tanúsítja — a háborús események ismertetésében objektivitásra törekedett, és egyáltalán nem lelkesedett a háborúért. A tehetséges főszerkesztő azonban tovább folytathatta munkáját, mégpedig az 1941 decemberétől megjelenő Magyar Hírlap főszerkesztőjeként, hála Esterházy bátorságának és bizalmának, aki politikusi tekintélyének egész súlyával támogatta Somos progresszív és humanista elkötelezettségű irányvonalát. Összegzésként elmondható, hogy a háborús évek szlovákiai magyar sajtója a nehéz körülmények ellenére is hű maradt az első Csehszlovák Köztársaságból átörökített haladó hagyományokhoz, s szinte önnön lehetőségeit felülmúlva tett eleget azoknak a követelményeknek, amelyeket ugyancsak Somos Elemér fogalmazott meg fentebb említett írásában: „A magyar család őrzése, nevelése, irányítása és tájékoztatása mellett azonban feladatunk van a szlovákság és mindazok felé, akikkel második kisebbségi életünkben egy hazában élnünk adatott. Feladatunk, hogy... hirdessük és tiszteletet parancsoljunk a magyarság Duna menti szerepe és a magyar kultúra iránt. Feladatunk, hogy közvetítsük az új körülmények között élő szlovákság hangját a magyarság felé, másrészt a mai magyar élet hangját és formáját a szlovákság felé." Néhány mondat erejéig szólunk a szlovákiai magyarok sportéletéről is. A sporttevékenységet a Szlovákiai Magyar Testnevelő Szövetség irányította, melynek keretén belül több magyar sportegyesület működött, mindenekelőtt Pozsonyban és környékén. Az SZMTSZhez kilenc egyesület tartozott, ezek 1943 tavaszán háromezer-száz tagot tömörítettek, akik közül ezerhatszázhatvanöten aktív sportolók voltak, nyolcszázhuszonkilencen pedig ifjúsági sportolók. A sportágak közül a labdarúgás, az atlétika, a kosár- és kézilabda, a tenisz, az úszás, a vívás, a turisztika, a sakk, a sízés, a korcsolyázás stb. képviseltette magát. Jelentős volt még a Polgári Torna Egylet, mely elsősorban a diákifjúságot tömörítette, és tizenkét szakosztályt tartott fenn. Szlovákia legjobbjai közé tartozott a Vas SK futtballcsapata. Ismert volt még a pozsonyi Munkás Torna Egylet és a Püspöki Torna Klub. Az irodalmi életről szólva mindenekelőtt arra szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy a téma iránt érdeklődő kitűnő tanulmányt olvashat erről a pozsonyi Madách Könyvkiadónál 1968-ban megjelent Ének az éjben című antológiában Turczel Lajos tollából. A második világháború alatti szlovákiai magyar irodalmat jórészt a szociális érzékenység és a humanista elkötelezettség, nem utolsósorban pedig a szlovák—magyar barátság ügyének szolgálata jellemzi. Hiányzott belőle a sovinizmus, az elvakult gyűlölködés és az antiszemita uszítás hangja. Az irodalmi élet megindításában igen fontos szerepe volt a Toldy-körnek, az SZMKE-nek, s mondhatjuk, hogy a Magyar Pártnak is, amely lehetőségeihez mérten