Új mindenes gyűjtemény 10. 1993 – Társadalomtudományi értekezések

G. Kovács László: Magyarok Szlovákiában (1939-1945)

68 G. KOVÁCS LÁSZLÓ országos pártigazgató, Aixinger László is. A 19. századi klasszikusokon kívül olvashatunk írásokat Móricz Zsigmondtól, Ady Endrétől, Babits Mihálytól, Tóth Árpádtól, Féja Gézától, Kodolányi Jánostól, Tamási Árontól, Kassák Lajostól, Illyés Gyulától, Szabó Lőrinctől, Juhász Gyulától, Veres Pétertől, Áprily Lajostól, Mándy Ivántól stb. Láthatjuk tehát, hogy a szerkesztők teret adtak számos haladó szellemű, baloldali elkötelezettségű írónak, jóllehet műveik válogatásánál bizonyos szelekció is érvényesült. Az újságok sokszínűek voltak, talán nem túlzás kijelenteni, hogy mindenki találhatott bennük kedvére való olvasnivalót. A nemzetközi élet és a belpolitika hírein kívül a szerkesztők tág teret szenteltek a magyar pártélet eseményeinek, a kisebbségi életre vonatkozó híreknek, volt jogi tanácsadó rovat, külön oldalon közölték a sporttal, testneveléssel kapcsolatos híreket, szinte mindegyik számukban megjelentek versek, novellák, esszék, a vezércikkek túlnyomó része általában figyelemre méltó állásfoglalásokat tartalmazott, az olvasók a lapokból számos hasznos ismeretre tehettek szert, elsősorban az állattartással, kertészkedéssel, egészségüggyel kapcsolatos témakörökből: rendszeresen közölték a kulturális élet és a magyarság társadalmi életének híreit, nem mellőzték a háztartási tanácsokat sem, és külön rovatok szolgálták a legkisebb olvasók érdeklődését. Megjegyzendő, hogy a szlovákiai magyar sajtót az irredentizmus eszméinek állítólagos terjesztése miatt élesen támadták a szlovák lapok, s különböző represszív intézkedéseket sürgettek a magyar újságírók ellen. Az irredentizmus vádját erősen túlzottnak kell tartanunk, noha megjelentek olyan megnyilatkozások, amelyek üdvözölték Magyarország „területgyarapodását", de általában elmondható, hogy a magyar sajtó hasábjain nem találhatók szélsőségesen nacionalista szellemű, irredenta követeléseket megfogalmazó írások. Ezzel kapcsolatban jellemzőnek kell tartanunk Somos Elemér 1939. április 16-i nyilatkozatát az Esti Újságban: „Mi nyelvben és lélekben magyarok voltunk, magyarok vagyunk, és azok is akarunk maradni. Éppoly kemény és gerinces a nemzeti öntudatunk, mint amilyen kemény és egyenes volt a gerincük azoknak a szlovákoknak, akik 20 éven át... nem voltak hajlandók feladni és eladni szlovákságukat." Somos hangsúlyozza, hogy a magyar lapok nem tettek mást, mint „magyar szóval a szlovák—magyar megértést hirdettük, és a szlovák nemzetet, valamint a szlovák államot soha nem támadtuk". Somos Elemérrel e tekintetben valóban egyetérthetünk, a magyar sajtó „szlovákellenes" megnyilatkozásai voltaképpen csak a magyarokat ért sérelmek emlegetésére vonatkozhatnak, ezért a szlovák sajtó részéről elhangzó vádat Somos joggal nevezhette „méltatlannak és igaztalannak". A főszerkesztő leszögezte, hogy a szlovákiai magyar sajtó kötelességének tekinti a szlovák—magyar barátság ügyének előmozdítását, „a meg nem értés, gáncsoskodás ellenére is". A legfőbb feladatok közé tartozik a magyarság érdekeinek védelme és a kibékülés elősegítése is: „Mi hisszük, hogy nekünk, magyaroknak és szlovákoknak előbbutóbb egymásra kell találnunk. Közös múlt, közös jelen, közös jövő köt össze bennünket." Azért idéztük ily hosszan Somos Elemér állásfoglalását, mert kifejezi a magyar sajtóban uralkodó szellemet, a magyar lapok irányvonalát. Vitathatatlan, s akár statisztikailag is bizonyítható lehetne, hogy a szlovákiai magyar sajtóban jóval nagyobb számban jelentek meg a szlovák—magyar barátságot, sorsközösséget, az együttműködés szükségességét, a közös jövőt hangsúlyozó, haladó szellemben fogant cikkek, mint a korabeli szlovák sajtóban. A kisebbségi magyar sajtó szerepét végeredményben ilyen szempontból is pozitívan értékelhetjük. A szlovákiai magyar sajtó munkásai igyekeztek megfelelni annak a feladatnak, amelyet