Új mindenes gyűjtemény 10. 1993 – Társadalomtudományi értekezések

Szarka László: Állami és nemzeti integrációs tényezők a dualizmus kori magyarországi szlovák társadalom fejlődésében

ÁLLAMI ÉS NEMZETI INTEGRÁCIÓS TÉNYEZŐK 25 6/ A dualizmus korszakában átmeneti ingadozások ellenére a magyarországi nemzetiségek politikai vezéreszméje a nemzetiségi autonómia maradt. Jellemző, hogy még a szlovák mozgalommal kapcsolatosan is felbukkant a szeparatizmus vádja. Ettől a Szlovák Nemzeti Párt 1914. évi programja az autonómia igényére hivatkozva határolja el magát: „Sem mi, sem apáink nem álmodtak az önálló, külön szlovák államról. A mi legfőbb ideálunk: külön szlovák tartományi parlament és autonóm kerület. A magyarországi és ausztriai föderalizmus hívei vagyunk a néprajzi egységek alapján, a kisebbségek megfelelő jogainak biztosításával." Tajovský, Jozef Gregor (szerk): Výklad programu Slovenskej národnej strany. T. Sv. Martin 1914, 20—21. 7/ A magyarosodást nem csupán az asszimiláció, azaz a nyelvcsere adataival, hanem a nyelvtudás mértékével is szokás volt illusztrálni. 1910-ben a magyar nyelvismeret a nemzetiségek körében közel 6 százalékkal nőtt a tíz évvel korábbi állapothoz, és az összes nem magyar népesség 22,5 százaléka beszélt valamilyen szinten magyarul. Magyar Statisztikai Közlemények 64. Budapest 1920, 152. — Vö. Kovács Alajos: A nyelvismeret mint a nemzetiségi statisztika ellenőrzője. Magyar Statisztikai Szemle 1928,1—6. 8/ Katus László: Die Magyaren. In: Die Habsburgermonarchie 1848—1918. III. vol. Die Völker des Reiches. Ed. Wandruszka, Adam—Urbanitsch, Peter, Wien 1980, 3/1, 431—436. Katus László számítása szerint a németek asszimilációs vesztesége 1880—1910 között 395 000 fő volt. 9/ Kovács Alajos: Magyarország népességi statisztikája 1910-ben. Budapest 1920, 70. 10/ Szász Zoltán: Gazdaság és társadalom a kapitalista átalakulás korában. Köpeczi Béla (szerk.): Erdély története I—

III. Budapest 1987, III. 1508—1623. — Mayer Mária: A ruszin társadalmi mozgalmakról a századfordulón. Kandidátusi értekezés. Kézirat. Budapest 1970,199—250. 11/ A népszámlálási adatsorok nagy részének vármegyénkénti bontása miatt mi is a közigazgatási egységekalapján kijelölhető régió fogalmát használjuk. A szlovákság számát az amerikai kivándorlókkal és a félig-meddig elmagyarosodottakkal együtt nem ritkán hárommillióra is tették, de éppen az első csehszlovákiai népességösszeírás 1919-ben szintén 2 milliónyi szlovákot regisztrált Szlovákia és Kárpátalja területén. 12/ „A nemzeti egység és konszolidáció rövid időn belül létesülni fog még a felvidéki tót régiónak irányában is. Derék tótjaink büszkén vallották magokat mindig magyarokul, Rákóczinak, Bocskainak ők szolgáltatták a leghazafiasabb csapatokat. Ha a pánszlávizmus fölhagy amúgy is sikertelen kísérleteivel, a tótság politikailag asszimilálva lesz a magyar nemzetbe, habár grammatikája megmarad szlávnak." Beksics Gusztáv: A nemzeti politika programja Erdélyben és Székelyföldön. Budapest 1886, 5—6. 13/ Az asszimilációs mozgások gazdasági és társadalmi mozgatórugóit a szlovák történetírás is igyekszik egyre inkább bevonni a magyarosodás jelenségének vizsgálatába. Vö. pl. Tajták, Ladislav: Vývin, pohyb a štrukturálne zmeny obyvatelstva na Slovensku v predvojnovom období (1900—1914). Historický časopis XXVIII, 1980, 4, 504. 14/ Tajták számításai szerint 1910-ben 300 000-re volt tehető azoknak a felvidékieknek a száma, akik a népszámlálás idején Magyarország nem szlovák régióiban éltek vagy dolgoztak. Évközben ez a szám a szezonmunkások révén akár a félmilliót is elérhette. Tajták, L.: Vývin, pohyb... I. m. 500. 15/ így például a Kassa—Odenberg vasútvonal magyarországi igazgatósága igyekezett tudatosan magyar vasúti tisztviselőket telepíteni a vasút menti városokba. A legnagyobb vihart a turócszentmártoni cellulóz üzem cseh és szlovák érdekeltségű részvénytársasága elé a kormányzat részéről gördített akadályok okozták. Vö. Hapák, Pavel (szerk.): Dejiny Slovenska IV. (Od konca 19. stor. do roku 1918.) Bratislava 1986,170. 16/ A szlovák régió összes vármegyéjének folyamatosan passzív volt a migrációs mérlege, különösen az amerikai kivándorlás által összmagyarországi méretekben is legsúlyosabban érintett Árva, Szepes, Sáros, Zemplén vármegyékben. Vö. Tajták, Ladislav: Slovak Emigration and Migration in the Years 1900—14. Studia Historica Slovaca X. 1978, 43—86. 17/ A dualizmus kori magyarországi nemzetiségi régiók módszertani problémáira vonatkozóan vö. Katus László: Uber die wirtschaftlichen und gesellschaftlichen Grundlagen der Nationalitätenfrage in Ungarn vor dan ersten Weltkrieg. In: Hanák Péter (szerk.): Die nationale Frage in der Österreichisch-Ungarischen Monarchie 1900— 1918. Budapest 1967, 187—191. — Az eltérő adatbázisok szlovák historiográfiai vetületéről 1. Hapák, Pavel: Ekonomische Entwicklung in der Slowakei in den Bedingungen des aufkommenden Monopolkapitalismus. (Vom Hahrhundertswechsel bis zum Jahre 1914.) Hospodářské dějiny XV. Praha 1986, 525. 18/ A szóban forgó vármegyék: Pozsony, Nyitra, Trencsén, Árva, Turóc, Liptó, Zólyom, Bars, Hont, Gömör, Szepes, Sáros, Nógrád, Zemplén, Ung és Abaúj-Torna. 19/ Magyar Statisztikai Közlemények 42. Budapest 1914. 20/ Vadkertyová, Katarína: Majetkové rozvrstvenie pôdy a štruktúra obyvateľstx'a v poľnohospodárske na Slovensku v rokoch 1890—1910. Historický časopis XXVI. 1978, 4, 546. 21/ Magyar Statisztikai Közlemények 56. 434—489. 22/ Kovács Alajos: Magyarország. I. m. 117.