Új mindenes gyűjtemény 10. 1993 – Társadalomtudományi értekezések
Szarka László: Állami és nemzeti integrációs tényezők a dualizmus kori magyarországi szlovák társadalom fejlődésében
ÁLLAMI ÉS NEMZETI INTEGRÁCIÓS TÉNYEZŐK 21 gyakorlása, ellenzéki szlovák újságok kiadása, terjesztése, a csehszlovák egységmozgalom támogatása, szlovák pénzintézetek, vállalatok alapítása, nem is beszélve a közvetlen nemzetiségpolitikai akcióban való részvételről. 5 3 Az ország nemzetiségi régióinak sajátos problémáit a kormányzat kizárólag a törvényhatóságok, vármegyék, városok közigazgatási apparátusa, illetve rendőri-határrendőri közegek közreműködésével igyekezett felmérni. E célból az 1890-es években kötelezővé tették és rendszeresítették a nemzetiségpolitikai helyzetjelentéseket. A szlovák régió vármegyéi- ^ nek agilisabb főispánjai, illetve országgyűlési képviselői speciális „felvidéki akciók"-at kezdeményeztek, például a szlovák pénzintézetek terjedése ellen vagy a hazafias szellemű szlovák nyelvű regionális újságok kiadása és terjesztése érdekében. A felvidéki magyar politika társadalmi bázisát a Felvidéki Magyar Közművelődési Egyesület lett volna hivatott kialakítani, de még a szinte teljes egészében magyar közigazgatási apparátus egészére sem tudta kiterjeszteni hatását. Különösen fontos feladat volt a régió magyar bürokráciájának a magyar tanítási nyelvű állami iskolák propagálása, a nemzetiségi szlovák tanintézetek ellenőrzése és általában a nemzetiségi viszonyok alakulásának nyomon követése. E célból a nemzetiségi statisztikai adatok alapján speciális térkép készült a magyarosodás térhódításáról, illetve a magyarosításra váró nemzetiségi tömbökről. Kísérletek történtek arra, hogy a szlovák nemzeti mozgalom hatékonyabb ellensúlyozása végett megállapítsák a „pánszlávizmus" veszélyzónáit. A miavai főszolgabíró ilyen jogcímen a századforduló éveiben rendszeresen „veszélyességi pótlék"-ot is kapott. A magyar Felvidék grünwaldi programja azonban minden erőfeszítés ellenére merő illúzió maradt, s ezt a magyar nemzetiségpolitika irányítóinak is tudomásul kellett venniük. 5 4 Szlovák részről a „felvidéki politika" berendezkedését a szlovák régióban fokozott nemzeti agitációval, egész „Slovenskó"-ra kiterjesztett kulturális-politikai szervezőmunkával próbálták ellensúlyozni. Rendkívül súlyos hátrányt jelentett a központ funkcióját betöltő szlovák város hiánya, erre a szerepre ugyanis a Szlovák Nemzeti Párt vezetése által kiválasztott Turócszentmárton nagyközség alkalmatlannak bizonyult. Az aktivizálódó szlovák politikai reprezentáció a 20. század elején a többi nemzetiséggel együtt ismét Budapesten próbált közös központot kiépíteni és közös politikai programot kidolgozni. Az 1895. évi nemzetiségi kongresszus határozata csak a nemzetiségi vármegyék etnikai alapokon való kikerekítését szorgalmazta. Ezzel együtt az 1861. évi turócszentmártoni Memorandum autonómiaprogramja csupán átmenetileg és taktikai meggondolásból nem szerepelt a szlovák ellenzéki pártprogramokban, de más megnyilatkozásokban sűrűn hivatkoztak rá. A szervezetileg megújított Szlovák Nemzeti Párt 1914. évi új programjában pedig ismét helyet kapott. 5 5 Megfelelő iskolai és intézményi háttér nélkül a korabeli szlovák tudományosság nehéz körülmények közt működött. Ennek ellenére történeti, irodalomtörténeti, statisztikai és művelődésszociológiai (!) munkák jelentek meg Slovensko művelődési, nemzeti, néprajzi viszonyairól. Emil Stodola az 1900. évi népszámlálás alapján Štatistika Slovenska című munkájában még csupán 11 szlovák többségű vármegye területét nevezte Slovenskónak és azt bizonygatta, hogy az európai kis államok közül jó néhánnyal minden túlzás nélkül összehasonlítható. 5 A szlovák régió és a szlovák nemzeti terület dualizmus kori bonyolult fejlődését jól érzékelteti J. Lajčiak művelődésszociológiai munkájának két megállapítása: „Slovensko mint etnikai egység készen van. A föld felszínéről eltörölni többé nem lehet, mint ahogy asszimilálni sem..."Pár sorral később a komplex értékelés összegzése már
