Új mindenes gyűjtemény 10. 1993 – Társadalomtudományi értekezések
Szarka László: Állami és nemzeti integrációs tényezők a dualizmus kori magyarországi szlovák társadalom fejlődésében
18 SZARKA LÁSZLÓ szlovák napilap a következő diagnózist állapította meg: „Ezer év alatt egyetlen püspök, az is szegény, a legkisebb egyházkerületben. Egyetlenegy főispán, az is mindössze egy évig volt hivatalban... s minden másban csupa akadályoztatás. Sem a szerb, sem a román kormánypárti hivatalnok nem mondja magáról, hogy ő többé nem szerb és nem román. Hogy is mondhatná, hiszen természete tiltja. Lehet belőle politikai kaméleon, de otthon, a családban, a bálokon megmarad szerbnek és románnak. Milyen hatalmas előny ez velünk szemben, ahol amint hivatalt kap valaki, máris megtagadja szlovák mivoltát egész családjával együtt. Egyetlen sort sem olvas többet szlovákul, és mint a beteg kutya szégyenkezik amiatt, hogy az isten őt szlováknak teremtette." 4 3 Mindazonáltal az újabb kutatások fényében túlzásnak tűnik a korabeli szlovák szociográfusnak az a megállapítása, hogy a szlovák nemzeti élet forrását mindössze 39 magyarországi település 334 szlovák értelmiségi családja jelentette volna. Éppen a gazdaságilag és politikailag független gazdasági tisztviselők, magukat autodidakta módon képző önálló gazdák voltak azok, akik nemzeti szempontból halottnak tartott vidékeken is erős szlovák nemzetiségi propagandát tudtak kifejteni. 4 4 A magyar állami integrációs folyamat szempontjából a szlovák értelmiség elmagyarosodása, akárcsak a nemzetiségi kulturális intézményhálózat visszafejlesztése kétélű eszköznek bizonyult: a frissen asszimilált szlovák értelmiségiek egy része bekapcsolódott a kormány magyarosító elképzeléseinek megvalósításába. Közülük kerültek ki például a kormánypárti szlovák sajtó szerkesztői, a hivatali apparátus nemzetiségi szakemberei stb. Másik részük azonban érzékelte az elhagyott nemzeti közeg visszahúzó erejét is, és ha nagy többségében nem is vált ismét szlovákká, de nem vállalt aktív szerepet a magyarosító intézkedések végrehajtásában, ellenkezőleg, a szlovák vidéken igyekezett élni a nemzetiségi törvényben biztosított nyelvhasználati jogokkal. A magyar kormányzat iskolapolitikája pedig egyik közvetlen kiváltó tényezője, oka lett a csehszlovák egységmozgalom megélénkülésének és gyakorlatiasabbá válásának: a szlovák tanulók csehországi iskoláztatása a háború előtti években már olyan méreteket öltött, hogy tervbe vették egy morvaországi szlovák gimnázium felállítását is 4 5 A szlovák nemzeti mozgalom vezérkarát alkotó száznál alig több szlovák értelmiségi (ügyvéd, újságíró, lelkész, hivatalnok, tanító) a kormányzat és a vármegyei apparátus részéről meg-megújuló felvidéki akciók, magyarosító célzatú intézkedések ellenében fel tudta venni a kesztyűt. A parlamenti csatározásoktól a sajtóperekig, a törvényhatósági közgyűlésektől a szószékig, a sajtópolémiáktól a külföldi agitációig mindenütt jól felkészült, hivatásos politikus benyomását keltették. Több szlovák közéleti személyiség, kvalitását magyar részről is elismeréssel nyugtázták. így válhatott a kedvezőtlen gazdasági és társadalmi átalakulások hátterében is a szlovák nemzetiségi mozgalom olyan etno-regionális mozgalommá, amelynek puszta létezése végső soron megoldhatatlan feladatot jelentett a centralizmus pozícióihoz mereven ragaszkodó központi kormányzat számára. Mielőtt a „provincia" és „központ", azaz a szlovák régió és a budapesti magyar kormány konfliktusára, a régió feletti szimbolikus és valóságos hatalomért folytatott küzdelemre kitérnénk, legalább a fő trendek ismertetésével jelezni szükséges a szlovák nemzetiségi régióban végbement etnikai-nemzetiségi folyamatokat. Az 1880—1910 között négy alkalommal elvégzett magyarországi népszámlálások nemzetiségi adatsorainak elemzései azt mutatják, hogy a szlovák régió sem jelentett kivételt a legáltalánosabb magyarországi változás, a magyar nemzetiség térhódítását eredményező asszimilációs folyamat felerősödése alól.
