Új mindenes gyűjtemény 10. 1993 – Társadalomtudományi értekezések
Fogarassy László: Pozsony város nemzetiségi összetétele a 20. században
128 FOGARASSY LASZLO szlovák cseh német magyarl zsidó orosz, ruszin egyéb belföldi 66 835 1034 27 838 3 195 12 163 külföldi 3 155 3 937 2 870 2 688 2 946 363 831 összesen 69 990 (50,53%) 4 971 (3,59%) 30 708 (22,16%) 15 895 (11,46%) 15 109 (10,91%) 514 167 877 (0,63%) 986 (0,81%) összesen 121 746 16 790 138 536 A zsidó lakosság folyamatos kitelepítése csak később indult meg. Míg a csehek elköltözésük alkalmával ingóságaikat magukkal vihették, ingatlanaikat megtartották, addig a zsidók csak maximált súlyú kézipoggyásszal távozhattak, visszahagyott vagyonuk felett pedig nem rendelkeztek többé. Üzleteiket elsősorban szlovákok és németek árjásították. 1942. január l-jén még 8475 zsidó, illetve izraelita vallású élt Pozsonyban, azaz számuk egy év alatt 6634 személlyel csökkent, ennek dacára a város lakosságát ezen a napon 145 000 főre becsülték, mert lakásaikat bevándoroltak foglalták el. A zsidótörvények hatálya alól lehetett kivételt kérni, akik megkapták, eléggé tűrhető körülmények között éltek, de helyzetüket nem lehetett irigylésre méltónak mondani. A kikeresztelkedettek például mind megkapták a kivételt. Ebben az évben 20 792 tartósan letelepült külföldi élt Pozsonyban, ezek közül 7454 protektorátusi, 5044 magyar és 4203 német állampolgár volt. 2 4 A müncheni döntés alapján a német birodalomhoz csatolt Dévény határából szlovák területen maradt Károlyfalu (Karlová Ves) a városi vízművekkel és Käsmacher szigettel együtt, amely önálló községgé alakult, és 1940-ben 1139 lakosa volt. (1930-ban még csak 963, közülük 770 csehszlovák, 101 német, 45 magyar és 47 külföldi.) 1943. december 2-án Károlyfalut közigazgatásilag Pozsonyhoz csatolták. 2 5 A szlovák nemzeti felkelés kitörése 1944 augusztus végén újabb változást jelentett. Német csapatok vonultak be, amelyek a szlovák helyőrséget lefegyverezték, de önként jelentkező tagjaiból szelektálás után ismét felállították. A még megmaradt pozsonyi zsidóságot, a kikeresztelkedetteket is beleértve, deportálták, kivéve azokat, akik árja polgártársaiknál idejében menedéket találtak és elrejtőzhettek. Az elhurcoltak most is csak a legszükségesebb holmijukat vihették magukkal. Nagy részük nem is tért többé vissza. 1945. március utolsó harmadában a front közeledett a városhoz, mire a német megszálló hatóságok ösztönzésére megkezdődött a lakosság egy részének menekülése. Utcai harcokra számítottak, a szovjet katonák viselkedéséről rossz hírek érkeztek, és nem kevés volt azoknak a száma, akik politikai exponáltságuk miatt távoztak. A menekülők nagyobbrészt német nemzetiségűek voltak, akik Ausztriába távoztak, a szlovák menekülők inkább a környékbeli falvakba. A legkevesebb menekülő a magyarok közt volt. Amikor a Vörös Hadsereg 1945. április 4-én elfoglalta a várost, a politikailag nem kompromittált menekültek visszatértek, a szlovák, német és magyar polgártársaik által bújtatott zsidók kijöhettek rejtekhelyeikről. De már május első napjaiban megindult a német és magyar lakosság kitelepítése, nagyrészt Ligetfalura, a rendőrség közreműködésével, ugyanolyan formában, ahogy régebben a zsidó lakosságé. Ha az izraelita hitközség kivételezésért interveniált németekért és magyarokért arra való hivatkozással, hogy zsidókat meniettek, a közbenjá-
