Új mindenes gyűjtemény 10. 1993 – Társadalomtudományi értekezések

Fogarassy László: Pozsony város nemzetiségi összetétele a 20. században

POZSONY VÁROS NEMZETISÉGI ÖSSZETÉTELE 129 rást a rendőrség azért nem vette figyelembe, mert erre a Belügyi Megbízotti Hivataltól (Povereníctvo vnútra) külön utasítást kapott. 1946 elején külön összeírás szerint még mindig 11 315 magyar és 8051 német élt a városban.

2 A Pozsonyi Nemzeti Bizottság az egykori zsidójelvény példájára számukra is jelvény viselését írta elő — a „Čas", a Demokrata Párt lapja is öles betűkkel hirdette, hogy „Nemci a Maďari budú označení", ennek azonban olyan disszonáns nemzetközi visszhangja volt, hogy a végrehajtási rendelet kiadásától végül elállottak. 1946. április 1-jei hatállyal Pozsonyhoz csatolták Pozsonyligetfalu, Főrév, Récse, Szőllős, Lamacs, Pozsonyhidegkút és Dévény községeket. Ezek közül 1938-ban Ligetfalu és Főrév szlovák—német—magyar, Récse szlovák—német, Dévény német—szlovák, a többi pedig szlovák lakosú volt. Tekintélyes számban éltek Ligetfalun csehek is. A németeket e falvakból az év folyamán kitelepítették, később a magyarok jó része a csehszlovák—magyar lakosságcsere-egyezmény értelmében mind az Óvárosból, mind pedig a csatolt községekből elköltözött. Helyükbe szlovák telepesek jöttek részben külföldről (Magyarország, Jugoszlávia). 1946. május 26-án nemzetgyűlési választásokat tartottak, amelyen a németek és magyarok nem vehettek részt. Ez Pozsonyban az alábbi eredménnyel végződött:

2

8 Óváros Csatolt közs. Összesen Demokrata Párt 48 316 6 474 54 790 (63,86%) Szlovákia Kommunista Pártja 18 463 4 388 2 851 (26,63%) Munka Párt 3 382 570 3 952 (4,61%) Szabadság Párt 1 989 471 2 460 (2,87%) Üres lappal szavazott 1049 161 1 210 (1,41%) 73 199 12 600 85 799 A Pozsonyhoz csatolt községek közül Dévényben és Pozsonyhidegkúton a kommunisták, a többiben pedig a demokraták kapták a legtöbb szavazatot. A Munka Párt azonos volt az egykori Szociáldemokrata Párttal (később régi nevét is visszavette). A Csehszlovák Szociáldemokrata Párt a felkelés idején és területén 1944 őszén olvadt be Csehszlovákia Kommunista Pártjába. Vezetőinek egy része utóbb meggondolta magát és kivált, de az újjászervezett szociáldemokrácia tömegeit akkoriban nem volt képes visszaszerezni. A szélsőségesen soviniszta Demokrata Pártban az egykori csehszlovák polgári pártok hívei tömörültek, vezetői főleg a volt Agrárpártból és a szlovák Nemzeti Pártból kerültek ki. A Demokrata Párt disszidenseit magában foglaló Szabadság Párt, amely kevésbé volt soviniszta, még csak szervezőfélben volt. Üres lappal csak a betiltott Hlinka-párt legfanatikusabb hívei szavaztak. 1948. február 25-én az állam vezetését Csehszlovákia Kommunista Pártja vette át, és azután négy évtizedig a régi értelemben vett választások szüneteltek. A deportált és emigrált zsidók visszaköltözése a II. világháború megszűnte után megindult. Jellemző az akkori helyzetre, hogy a német- és magyarellenes diszkriminációs intézkedéseket terjesszék ki a németül vagy magyarul beszélő zsidókra is. Ezért sok zsidó, amikor visszakapta vagyonát, illetve kártérítéshez jutott, a kivándorlás mellett döntött. A