Új mindenes gyűjtemény 10. 1993 – Társadalomtudományi értekezések

Fogarassy László: Pozsony város nemzetiségi összetétele a 20. században

POZSONY VÁROS NEMZETISÉGI ÖSSZETÉTELE 127 21 csehszlovák, 5 német, 4 magyar és 1 orosz. Hogy milyen változások történtek a szlovák önkormányzat létrehozása után, arra nézve nem közöltek adatot. 1938. december 31-én rendkívüli népösszeírást tartottak Pozsonyban, hogy megállapítsák: a politikai események folytán milyen változások történtek a lakosság összetételében. Találtak 123 788 lakost, tehát ötvenhattal kevesebbet, mint 1930-ban. Ezek közül 11 836 volt külföldi. Nemzetiségi összetétel szerint volt 51 837 szlovák (41,89%) 20 764 cseh (16,77%) 26 994 német (21,82%) 16 005 magyar (12,94%) 6 719 zsidó (5,43%) 1 469 egyéb (1,15%) Izraelita vallásúnak 14 454 lakos jelentkezett, azaz a lakosság 11,77%-a. A csehek, németek és magyarok száma csökkent, a szlovák és zsidó nemzetiségűek száma viszont emelkedett, az utóbbiakat illetően a magyarázat az, hogy a németül beszélő és 1930-ban még német nemzetiséget valló zsidók egy része most zsidó nemzetiségűnek vallotta magát. Az izraelita vallásúak számának némi csökkenése viszont elvándorlásról és kikeresztelkedésről tanúskodik. A csehek és magyarok számának fogyatkozása részben önkéntes, részben pedig kényszerű tömeges távozásnak tudható be (kiutasítás, állásból való elbocsátás vagy elhelyezés miatt. A rendőrség például 1938. december 24-én 360 Magyarországnak ítélt területre illetékes magyar nemzetiségű lakost utasított ki Pozsonyból, jobbára szegény sorsú embereket,

2

2 retorzióként azért, mert a Felvidékről viszont kolonistákat zavartak ki. A németek számának csökkenése a német anyanyelvű zsidók megkülönböztetésének és részben a Szudéta-vidékre való visszaköltözésnek tudható be. A szlovák autonóm tartomány megalakulása után volt egy választás, de csak Hlinka szlovák Néppártja listájára vagy fehér lappal lehetett szavazni, melyre csak 3% esett. Az egységes listára fölvették a Hlinka-párttal egyesült csehszlovák pártok, valamint a német és magyar párt jelöltjeit, a zsidó pártokat figyelmen kívül hagyták, a kommunista pártot betiltották, majd a szociáldemokrata pártokat is feloszlatták, egyszóval a csehszlovák demokratikus választási rendszert félretették. Az 1939. március 14-én kikiáltott Tiso-féle Szlovák Köztársaság már tökéletes fasiszta pártállam volt, és nem is írt ki soha olyan választásokat, amelyeken az állampárt, a két nemzetiségi párt és a ruszinok külön-külön saját listáikkal indulhattak volna. Részleges lakosságcsere indult meg, amelynek folyamán a csehek száma közel két év alatt a negyedére csökkent. Hivatalnokok, katonatisztek, szabad foglalkozásúak nagy tömege költözött vissza a cseh—morva területre, illetve a Protektorátusba. Azok száma, akik az érvényes, még a magyar törvények szerinti szlovákiai illetőséggel bírtak, nem sokkal haladta meg az ezret. A zsidó vallásúaknak csak zsidó nemzetiséget volt szabad vallaniuk, kitelepítésük még nem indult meg, ezért számuk lényegesen nem változott. A németek száma most azért növekedett, mert egzisztenciális okokból sok cseh és számos magyar származására való hivatkozással most németnek jelentkezett. A magyarok csökkenése a két, már említett okon kívül további, de kevésbé intenzív kitelepüléssel magyarázható. Az 1940. december 15-én tartott szlovák népszámlálás szerint Pozsony lakosságának a nemzetiségi összetétele a következő volt:

2

3