Új mindenes gyűjtemény 9. 1990 – Társadalomtudományi értekezések

Gráfel Lajos: Komárom erődrendszere

KOMÁROM ERŐDRENDSZERE 57 kis árok oldalfalára támaszkodott, ennek koronája máig megmaradt. Az első udvarból, amely gyülekezőhelyként is szolgált, az udvar kerületi falán 21 lőrés nézett a város felé. Ehhez a falhoz eredetileg egy kis falazott épületet (itt voltak a latrinák) emeltek. Az udvarból egy kapu a külső sáncok megközelítését, egy másik kapu pedig a bástya „U" alakú, várdával közrezárt belső udvarába való bejutást szolgálta. A belső udvar egyben a bástya központját alkotta.

5

2 A várda ferde homlokzati oldalának a belső udvar felé néző részében három kisebb parancsnoki helyiség volt. Ezek a helyiségek folyosóval kapcsolódtak a várda szárnyában lévő többi kazamatához. A belső udvaron található a várdához épített, kőből készült lépcsőfeljáró, amely a földszint boltozatai fölött lévő tüzérállásokhoz vezetett. A várda mindkét szárnya téglalap alakú kazamatákra osztódott. A kazamatákat egyszerű nyílások kötötték össze. A jobb oldali szárny kazamatáit összekötő nyílásokat az ágyúk vontatása végett kiszélesítették. A fal mentén ebből a szárnyból tüzeltek a VIII. erődítés irányába. A várda egyes kazamatáiban a lőrések hármasával, a kisebb helyiségekben pedig kettesével voltak elhelyezve. A három nehéztüzérségi kazamatából pedig egy-egy ágyúlőrés nyílt a VIII. erődítés felé vezető sánc irányába. A helyiségeket felülvilágítók és a belső udvar felé néző szellőzőablakok világították meg. Egyszerű, téglalap alakú nyílásokról van szó éppúgy, mint a többi épületben. A VI. bástyával ellentétben a VII. bástya nagy ablakainak boltozatai egyenes vonalúak. A várda két szárnyának végét mindkét oldalon 2-2 négyzet alakú helyiség zárja le. Az említett kazamatákból a belső udvar bejárati kapujának védelmét biztosító 8 lőrés irányul az első udvarba. Az említett kazamatákból további hat lőrés néz a bástya külső terébe, és a jobb oldalon három lőrés a kapuk közti térbe (udvar). Mint már említettük, építészetileg a VII. bástya várdájára kapcsolódik az a két, kapuval ellátott, trapéz alakú, lőrésekkel megerősített zárt udvar, melyen keresztül az erődrendszer előterébe juthatunk. Az udvar kijárati kapuja hasonló, mint az első udvar bejárati kapuja, de ezt már nem erősítették meg csapóhíddal. Az erődrendszer nyílásainak túlnyomó részétől eltérően a VII. bástya bejárata feletti párkány keresztmetszetét műépítészeti elemekkel gazdagították, egyszerű műépítészeti elemek ezek (egyenes hullámtag, hajlat, abacusszerű hullámtag). Az előtérbe vezető kapu vonalán folytatódik az erődrendszer fala a VIII. ütegállásig. Az előtérben az erődvonal összefüggő sáncrendszeréhez tartozó magas sánc szegélyezi az egész erődöt. A VII. bástya sáncai követik a várda vonalát, mindamellett a sánc és a várda összefüggő védelmi egységet képez. A várda bal szárnyával szemben a belső sánc koronáján széles járda van, amely ágyúállás céljára szolgált. Az ágyúkat hosszú feljárón vontatták fel ide. A belső sánc előtér felé néző, és az ettől jobb oldalra eső részében az I. és II. számú bástyák lőszerraktáraihoz hasonló kazamatákat építettek. A komáromi erődlánc többi eleméhez hasonlóan, a VII. bástya kapcsán is elmondhatjuk, hogy védelmi jellege és építészeti elgondolása megegyezik az erődlánc többi elemével. A csapóhíd — a célszerűség mellett — egyben a XIX. századi romantikus művészeti törekvések bizonyítéka is. B. Epítéstechnika és műépítészeti elemek A Nádor- és Vág-vonal építése a XIX. század harmincas éveitől (kisebb megszakításokkal) egészen a hatvanas évekig tartott. A védelmi rendszer a XIX. század végére már nem felelt meg a fejlettebb harci követelményeknek. A rendszer használata idején — tehát a XIX. század második felében és a XX. század elején — kisebb átépítéseket hajtottak végre a belső tereken, de ezek nem voltak lényeges építészeti változtatások, érintetlenül hagyták az épület jellegét. Csupán két nagyobb átalakítás történt. Az egyik az Újszőnybe vezető vaspálya (az I. és a II. számú bástya között haladt), a másik pedig a Dunaszerdahely irányába vezető vaspálya (a III. és a IV. számú bástya között) megépítése volt. Az utóbbira 1896-ban került sor. A vasút azon szakasza, amely a védelmi vonalon