Új mindenes gyűjtemény 9. 1990 – Társadalomtudományi értekezések

Fehérváry Magda: Egy néphitelem (szemverés) emlékei a csicsói néphagyományban

SZEMVERÉS A CSICSÓI NÉPHÁGYOMÁNYBAN 97 a kikelt libákat vagy kacsákat először kieresztették volna az udvarra az idegenek szeme elé, letakart kosárban kivitték azokat a tó partjára, ott a keltetésükre szolgált fészek szalmáját meggyújtották, majd a fiatal baromfiakat rostába rakták és háromszor megforgatták bal felé a füst felett. Utána rövid időre a tó vizébe rakták, majd kiszedték és hazavitték őket. Kiscsibéket pedig bent, a nyitott kémény alatt rakott tűz fölött forgatták meg háromszor bal felé a füstben, majd visszaöntötték a kosárba, és letakarták őket, hogy a füstben pár percig pihenjenek, s csak utána engedték ki őket az udvarra. Ha a kislibák vagy a kiskacsák is nagyon koraiak voltak és még hideg volt a tó vize, akkor azokat is a kiscsibékhez hasonló módon füstölték meg. Ezt a füstölést minden fiatal baromfinál alkalmazták („mindén kelíst mégfüstöltek"). Kovásznál pedig a készítés munkafolyamata előtt történt a szemverés megelőzésére tett óvintézkedés. A kovászt készítő asszony hideg vizet vitt be, abba négy szem parazsat dobott, s közben azt mondta: „Leány, legíny. Asszony, ember." E felsorolással az volt a célja, hogy a kovásza megrontásától mindenkit távol tartson. A felsorolt adatokból nyilvánvaló, hogy a szemverés megelőzése, elkerülése hatékonyan foglalkoztatta az embereket. A hangsúly azonban mégis a szemverés tényének megállapításán és főleg a gyógyításán volt, mivel gyakran a tudtukon, a jelenlétükön kívül történt a szemverés. Megjegyezzük azonban, hogy nem mindig választható teljesen külön a megelőző és a gyógyító eljárás, mivel gyakran ugyanazt a mágikus cselekedetet (pl. a „pisás pelenkával" való megtörlést) hajtották végre mindkét esetben. Dolgozatunkban attól függően soroltuk a mágikus cselekedeteket a megelőzés, illetve a gyógyítás közé, hogy előre megállapították-e a szemverés tényét vagy nem. A rontás gyanúja a kisgyermek vagy a fiatal állat szokatlan viselkedéséből adódóan merült fel. Ekkor mágikus eljárással megállapították, hogy valóban történt-e szemverés, s egyúttal a rontást végreható személyére is fény derült. A szemverés megállapítása szenes víz, „szótalan víz" segítségével történt. A szenes vizet készítő, aki mindig nő volt, legtöbb esetben üvegpohárba töltött hideg vízbe három parazsat dobott szótlanul, s közben magában három feltételezett rontóra gondolt, a parazsat „azokra tette". Akinek a nevére szóló parázs a vízben elmerült, az rontotta meg a kisgyermeket vagy a fiatal állatot. Ha egy parázs sem merült el a vízben, akkor nem volt szó szemverésről. A kisgyermekek vagy az állatok szemverésének megállapításánál mindig három darab parazsat használtak, amit leggyakrabban a tűzhelyből vettek ki, tehát nem szabták meg, hogy milyen fából legyen a parázs. Csupán egy ízben említették, hogy a boronából kihúzott kökényvesszőt használták e célra. Szükség esetén még a gyufaszál is megfelelt, amiből három szálat meggyújtottak, majd ha elégett, akkor azt dobták a pohárban levő vízbe. Ritkán előfordult, hogy nem végezték el a rontás tényének megállapítására vonatkozó mágikus cselekedetet, hanem a szemverés következményének tartott jelek alapján nyomban a gyógyításhoz fogtak. A szemverés gyógyítási eljárását „mégbabrállás"-nak, „mégbabracsúllás"-nak nevezték. Gyógyításra leggyakrabban a rontás megállapítása céljából készített szenes vizet használták fel. Ezzel először bal kézzel háromszor megmosták a kisgyermek midkét szemét a bal szeménél kezdve balra, majd utána a bal arcát háromszor és a jobb arcát háromszor letörülték bal kézzel, végül pedig innia is kellett belőle a kisgyermeknek. A maradék szenes vizet valamelyik ajtó sarkához öntötték ki. Előfordult, hogy a kisgyermek szájüregét is kitörülték a szenes vízzel. A fiatal állatok gyógyításánál ugyancsak a szenes vizet tartották a leghatásosabbnak. A nagyobb állatok (csikó, borjú) orrát, szemét is háromszor lemosták bal kézzel, majd meglocsolták és megitatták őket a szenes vízzel. A szemmel vert kismalacokat gyakran a farkuktól visszafelé háromszor mosták le bal kézzel, és utána megitatták velük a maradék szenes vizet. A baromfiakat szintén bal kézzel meglocsolták és megitatták szenes vízzel, de volt olyan asszony is, aki a nagyobb hatás kedvéért az összes baromfi szemét is háromszor megtörülte bal kézzel. A szemmel vert állatok gyógyításánál használt szenes víz