Új mindenes gyűjtemény 9. 1990 – Társadalomtudományi értekezések
Fehérváry Magda: Egy néphitelem (szemverés) emlékei a csicsói néphagyományban
98 FEHÉRVÁRY MAGDA maradékát ugyancsak valamelyik ajtó sarkához öntötték ki. E cselekedet okát már nem tudták megm agyarázni. A szenes vízzel való gyógyítást gyakran kiegészítette a megelőző célzattal is alkalmazott „pisás pelenka" használata, amivel a megmosdatott gyermek arcát a fent leírt módon bal kézzel háromszor letörülték. E célra a hosszú női alsóing alját szintén használták. Arról is van adatunk, hogy önmagában az emberi vizeletet használták fel a szemmel vert fiatal állatok gyógyítására. Ennél az eljárásnál is a bal kezüket használva vagy „mégszöktettík" az állatokat, vagy a szenes vízzel megegyezően „lemosták" a szemmel vert állatok szemét és orrát. Ha bármelyik gyógyítási módot is alkalmazták, a siker elérésének lényeges előfeltétele volt, hogy a szemmel vert kisgyermek a gyógyítás céljából végzett mágikus cselekedet előtt ne aludjon el, mert akkor a hitük szerint „belealussza" a rontást, és meghal. A fiatal állatoknál szintén ilyen előfeltétele volt a mágikus cselekedet hatékonyságának. Összehasonlítva a szemmel vert kisgyermekeknél és fiatal állatoknál gyakorolt gyógyítási módot, megállapíthatjuk, hogy lényeges különbség nem található az alkalmazott eljárásokban. A recens néprajzi anyag azt sejteti, hogy a múltban, más vidékekhez hasonlóan, Csicsón is mindennél fontosabb szerepe lehetett a szemverés gyógyításában az emberi vizeletnek és a hosszú női alsóingnek. Századunk első felében a szemverés még elevenen élt, ennek ellenére adatközlőink ma már az ezzel kapcsolatban megélt eseményeket gyakran bizonyos rálátással mondják el, azaz úgy említik, mint ami akkor volt, de ma már nem létezik. Úgy tűnik, hogy az 1950-es évek végétől a szövetkezetesítés és a társadalmi átalakulás egésze háttérbe szorította a szemverésbe vetett hitet. Bizonyos szemveréssel kapcsolatos mágikus cselekedetek a jelenben eleve funkciójukat vesztették (pl. kovász, kiscsikó, kisborjú megóvása a szemveréstől, illetve gyógyítása), vannak azonban olyanok is, amelyek nyomai napjainkban is felfedezhetők. Mind Csicsón, mind a vidék más falvaiban most is többen elvárják, hogy a háztájiban nevelt sertést a nem helyben lakó családtagok s más látogatók is megköpködjék, ha megnézték. Arra is van adatunk, hogy néhány fiatalasszony, főleg az anya vagy a nagyanya ösztönzésére napjainkban is gyakorolja a csecsemő „pisás pelenkával" való megtörlését és a szenes víz alkalmazását, bár úgy magyarázzák, hogy nem hisznek a szemverésben, babonában, de ha már más nem segít a csecsemő nyugtalanságának, sírásának megfékezésére, akkor ezt is megpróbálják. A szemverésbe vetett hit csicsói emlékeinek összefoglalása után 16 példával illusztráljuk az elmondottakat. A szöveggyűjtemény anyagának 1980 tavaszán készült eredeti magnetofonfelvételei a komáromi Duna Menti Múzeum folklórgyűjteményében találhatók. A szövegközlésnél nem törekedtünk teljes fonetikai hűségre, célunk az adatközlők nyelvjárása lényeges sajátságainak bemutatása volt. 1. Én ezt [a szemverést] hallottam olyantú, aki valamikor hajósné vót, és vót néki égy léányo, kisléányo. Azt mondta [a hajósné], hogy téli állásbo vótak-é, vagy valahol rakodtak ki vagy rakodtak be, a szomszédbú átment a kormányos, és minden este úgy beszélgettek. Mikor elment haza [a kormányos], azt mondta néki, hogy a kisleányt mosdassa még, mert őnéki árt a szeme. Az az ember maga ezt mondta. S azt mondják, akinek össze van nőve a szémődöke, hogy azok akár nő, akár férfi, hogy azoknak árt a szeme. Hát abba valami delejéssíg van.
