Új mindenes gyűjtemény 9. 1990 – Társadalomtudományi értekezések

Vargáné Tóth Lídia: A termelés és fogyasztás összefüggései Nyékvárkony népi táplálkozásában

NYÉKVÁRKONY NÉPI TÁPLÁLKOZÁSA 71 amikor a sok csapadék miatt nem tudtak időben aratni és csépelni, magyar holdanként csak 5 q körüli volt a terméshozam. Természetesen, ha nem jutott fejenként 2,5 q búza, akkor rozzsal, árpával, ill. kukoricával kellett pótolni. Ilyenkor a kenyérlisztbe több rozsliszt került. Az idős emberek emlékeznek még árpakenyérre is, elsősorban aratás előtt, amikor már teljesen kifogytak a másfajta gabonából. Rozsból a búza mennyiségének kb. kétharmadát hagyták meg személyenként. A többi értékesítésre került. A 30-as években 135 Kč-t fizettek egy q rozsért. Fontos termény még a kukorica. Ismerték és használták a lófogú és az augusztusi kukoricát. Egy magyar holdon 10-15 q termett csövesen (1 q csöves kukoricából morzsolás után 70 kg szemes kukorica lett). Vetőmagnak magyar holdanként 20 kg-ot tartalékoltak. A kukorica egyaránt volt emberi és állati táplálék. Burgonyából a következő fajtákat ismerték: rózsa-, kék-, sárga-, és vöröskrumpli. A rózsakrumpli volt a legkorábbi. A legtöbbet a sárga- és kékkrumpliból fogyasztottak. A kékkrumplit szerették nagyon, mert ugyan nem bő termő, de finom ikrás volt. A vöröset állatok takarmányozására használták. Egy magyar holdra 10 zsák burgonyát ültettek el. Zsákonként kb. 50 kg-ot. Ebből 100 zsákkal termett. Egy öttagú kisgazda család pl. 4 zsákkal ültetett el, így lett 40 zsák burgonyájuk. Az ültetésre szánt mennyiséget tartalékolták, 10-20 zsákkal elfogyasztottak maguk is, a többit az állatok kapták meg takarmány gyanánt. (Évente kb. 4 zsákkal adtak a kismalacoknak, de adtak az anyadisznónak és a teheneknek is.) Zsír mellett olaj is fogyott a gazdaságokban. Különösen adventben és nagyböjt idején. Kukorica közé vetették a bógérkendért, ami augusztusban érett. Magjából olaj at préseltek. Olajprés működött Nyéken, Kisfaludon, Alistálban, Bősön, Karcsán és másutt is. A kendermagolaj mellett kisebb mértékben használtak tökmag és napraforgóolajat. Az olajpréselés a következőképpen történt: a magot lesrótolták, egy teknőben meggyúrták. Utána a présben kipréselték. A pogácsáját teheneknek adták, mert növelte a tejhozamot. A vám az olaj egy tizede volt. A paraszti gazdaságokban a tökmag- sem veszett kárba, összegyűjtötték, és olajat préseltek belőle. Évente kétszer préseltek olajat, nagyböjt és advent előtt. A böjti időszakokban csak olajjal készített ételeket fogyasztottak. Egy öttagú család kb. 40 1 olajat használt fel évente. A takarmánynövényekkel részletesen nem foglalkozunk, mert szerepük a népi táplálkozásban csak áttételesen jelentkezik (pl. a tejmennyiség a takarmánymennyiségtől és -minőségtől függött). Káposztát a konyhakertben, illetve a határban egy kb. 10 m

2-es porgoláttalelkerített területen termeltek. Mákból évente kb. 2 l-t vetettek el egy közepes gazdaságban. Ebből termett 18 1 mák. Fából készült mozsarakban törték meg, mindig csak az éppen szükséges mennyiséget, hogy meg ne keseredjen. Kalácstölteléknek és tésztára használták fel. „Karácsony előtt pufogott az égisz falu, köllött a mák a mákos kalácsbo" — mondja Csaplár I. adatközlő. Lencsét nem termeltek, nem is használtak a táplálkozásban egészen az 50-es évekig. A táplálkozásban fontos szerep jutott a babnak. Kukorica közé ültetve 2 magyar holdról másfél q termett. Elsősorban fehérbabot termeltek, mert bővebb termő volt a tarkababnál. Levest és főzeléket készítettek belőle. Ebből a rövid áttekintésből is magállapítható, hogy a paraszti konyhán szükséges növényi eredetű nyersanyagokat csaknem teljes egészében a paraszti gazdaságokban állították elő. Ezen alapanyagok többségét fel kellett dolgozni, hogy az ügyes kezű háziasszonyok ízletes ételeket készíthessenek belőlük. A nyersanyag-előkészítő eljárások közé az őrlés, hántolás, darálás, sajtolás, törés tartozik. A hántolás műveletét vizsgált területünkön kopúllásnak nevezték. „Kopúnyi a kölest szokták" — mondta Csicsay Károly. Lábbal hajtott külővel végezték ezt a műveletet. Erre az eszközre már csak kevesen emlékeznek. A kölest és árpát rizs helyett használták. Az árpát famozsárban fejszenyéllel kopúták le — ez volt az arpagersli. A kölest később malomba vitték hántolni. A XX. század elején még kézi srótolóval is őröltek gabonaneműeket. Például az első világháború idején