Új mindenes gyűjtemény 9. 1990 – Társadalomtudományi értekezések
Gráfel Lajos: Komárom erődrendszere
KOMÁROM ERŐDRENDSZERE 53 Az átjáró biztosította az utat a vizesárokba és a köztibástyára. Az átjáró után (már a bástyát a köztibástyával összekötő sánctestben) szintén az előbbiekhez hasonló szerepet betöltő kazamatatermek voltak. Rajtuk keresztül lehetett bejutni abba a galériába, amely a két szomszédos bástyát kötötte össze. Biztonsági okokból minden átjáró (tunel) oldalfalából lőrések néztek az illető átjáró belső terébe. A retrachementtől elválasztva a kapitálissal szimmetrikusan ült a félkör alakú épület, az ún. rondella, melyben sugaras elrendezésben nehéztüzérségi kazamaták találhatók. A jellegzetes nehéztüzérségi kazamata homlokzati falának közepén az ágyú számára kialakított lőrés, és ugyanezen a falon az ágyú lőrésének mindkét oldalán puskák számára kisebb lőrések találhatók. A rondellában összesen 7 ágyúállás és 26 puskalőrés volt. Eredetileg a két szélső puskalőréssel ellátott kazamatán kívül minden termet széles nyílás kötött össze, amely az ágyúk szállítását szolgálta. A rondellába két hatalmas kapun keresztül lehetett bejutni (kétszárnyú tölgyfa kapuk), melyeket a rondella mindkét oldalán épületszárny (fül, fülesbástya) védett. A bástya belterületének középpontjában felépített félkör alakú épületben már nem voltak szálláshelyek. Ezt bizonyítja az ablakok hiánya és a termek nyílásai a retrachement felé néző oldalon. A rondella belső sarkait fal kötötte össze a retrachement homlokzati oldalával, így átriumszerű zárt térség alakult ki a parancsnoki helyiségek és a rondella belső íve között. Ezt a térséget (az összekötő falakra merőlegesen) még kettéosztotta egy lőrésekkel ellátott fal. Az említett falakat a közelmúltban eltávolították, így eredeti állapotban a Nádor-vonal öt bástyájának egyikében sem maradtak fenn. A falak legjobban kivehető maradványa a III. számú bástyában található, ahol helyenként még láthatók a kb. 60 cm magas lábazatok. A fő védelmi építmény a nagyméretű, tompaszöget bezáró bástyatest volt. A Nádor-vonal bástyáinak szélessége körülbelül 210 méter volt. Világosabb tájékozódás végett ismertetjük a II. bástya főbb méreteit: a bástyatorok 210 m, a bástya oldalfala 60 m, homlokzati falai 108-108 m; a homlokzati fal a bástyacsúcsnál 145 fokos szöget, a sarkokon pedig 110 fokos szöget zár be. Az eszkarp magassága az árok szintjétől a párkányzatig körülbelül 7 m és a falra emelt földtöltés gerincéig körülbelül 9,5 m. A bástya sáncait erősítő falak építészetileg kapcsolódnak a retrachement előretolt oldalszárnyaihoz, melynek mindkét oldalán egy-egy kapu található. A földsáncon át rajtuk keresztül lehetett megközelíteni a kőfallal szegélyezett bástya árkát. A II. számú bástya — a Nádor-vonal többi bástyájához hasonlóan — üres belterületű (nincs földdel feltöltve) bástya, földsáncának szélessége kb. 23 méter, rajta 10 méter széles járda található az előtér felé irányított ágyúk számára. A járdát a belterületről oldalanként egy-egy oldalfeljárón és két (a csúcsaihoz vezető) feljárón lehetett megközelíteni. A bástya oldalán a sánctestbe utólag kétszintű lőszerraktárt építettek, amely lőporraktárakból, folyosókból, szellőztető helyiségekből és szociális helyiségekből állt. A „Rapports plan der im Werke I. und II. der Palatinallinie neu arbauten Wallmunitions magazine sammt Unterstandstraverse" eredeti tervdokumentációja alapján az I. és II. számú bástyák 1869-ben épített lőszerraktárainak összköltsége 41 278 aranyforint volt. Ezzel áttérünk a külső erődelemek ismertetésére. Mint már említettük, a retrachement előretolt szárnyain keresztül lehetett megközelíteni a külső sánctestben (glacis) kialakított galériát. Ezeket a folyosókat a retrachementtel kazamata kötötte össze. A kazamata egyik oldalán a bástyákat összekötő vizesárokba irányuló 27 lőrés volt kialakítva, melyekkel a köztibástyára vezető út védelmét biztosították. A kazamata másik oldalából, az oldalsánc lába mentén 10 lőrés nézett a bástya belső térségébe; további 9 lőrés akadályozta meg az ellenség útját abban az esetben, ha az előbb említett oldalkapun át akart bejutni a bástya belső részébe, és végül 6 lőrés irányult (hosszanti irányban) a bástya oldalsáncai által közrefogott vizesárokra. A kazamata és a bástya külső oldalsáncának (kontraszkarp) folyosója szélesebb volt, mivel ezen keresztül történt az ágyúk szállítása a folyosó végén lévő — lőréseikkel a bástya homlokzati részének vizesárkába néző — három
