Új mindenes gyűjtemény 9. 1990 – Társadalomtudományi értekezések

Körkép - A tudomány szerepe a csehszlovákiai magyar szellemi életben

ANKÉT 189 Különösen a társadalomtudomámy, az agrártudomány ágazataival és a környezetvédelemmel kapcsolatos osztályok karolhatnák fel a nemzetiségi kutatások ügyét. Az ilyen együttműködésen a mindkét nyelvterületen szorgoskodó kutatók csak nyerhetnének. A tudomány fejlődésének szempontjából ez volna a logikus lépés, és ha itt ád is csodálkozásra okot valami, az csupán egyetlen dolog: miért nem így történt eddig is? Ismétlem, ezt a megoldást elsősorban nem nekünk, kisebbségieknek kellene szorgalmaznunk, hanem az SZTA-nak. A mi munkánk eredményeivel gazdagodna a hazai szellemi kincstár, akárcsak az U ng-vidéki mezőgazdasági termékekkel az országos magtár. Az SZT A-val való együttműködés mentesítené a kisebbségi kutatókat sok olyan szervezési és egyéb megterheléstől, amelyek sokszor jókora energiát vonnak el a kutatásba bekapcsolódni kívánóktól. Az elért eredmények publikálása és honorálása sem volna lebecsülendő támogatás. Ezzel egyidejűleg elképzelhetőnek tartok egyéb társulási formákat is, főleg olyan szakágazatokban, amelyek működnek az SZTA mellett, illetve amelyeket az Akadémia képtelen fölvállalni. Gondolok itt a néprajzi kutatásra, a toponímiára, nyelvjáráskutatásra és egyebekre. Az utóbbi 2-3 évtized során alakultak ugyan ilyen jellegű társulások, névleg talán ma is szerepelnek a Csemadok KB szakosztályai mellett. Ezek hatékonysága azonban igen szerény: sem szakmai, sem anyagi, sem pedig publikálási lehetőséget nem nyújtanak a tárgy iránt érdeklődőknek, esetleg a munkára vállalkozóknak. Hogy példát is említsek hirtelenjében, a nyelvi bizottság eleddig csupán a Kazinczy Napok megrendezésében segédkezik, ez minden. Vagy még egy személyes példát: néhány éve kitöltettek velem egy belépési nyilatkozatfélét a hazai néprajzi társulatba; én ezt kitöltve, aláírva visszaküldtem. Azóta azt sem mondták a jelentkezési lap begyűjtői, hogy „jó napot". Ha kissé megkésve is, de sikerült kapcsolatot teremtenem az MTA Néprajzi Kutatócsoportjával. Az ő szakmai segítségük és valamelyes szakirodalomhoz juttatásuk nélkül nem tartanék ott, ahol ma. Pár éve azonban a főleg bennünket sújtó utazási mizéria ezt a gyümölcsözőnek induló kapcsolatot is gátolja. Természetesen a magyarországi támogatás nem lehet szakmai fejlődésünk, kutatómunkánk egyedüli támasza. Ezt hasznos, szinte pótolhatatlan pártfogásnak tartom, de nem végső megoldásnak. Elsősorban idehaza kell megteremtenünk a kisebbségi tudomány intézményesített formáit. Az SZTA alosztályain kívül biztos alapokon nyugvó és jól szubvencionált társaságok kellenének, világos, szavatolt működési feltételekkel. És mert nehezen képzelhető el a magyar nyelv szakfolyóiratok hálózatának megteremtése — bár néhány alapvető lapnak kiadását nem tartanám valami csodának — a már meglevő Új Mindenes Gyűjtemény kiadását kellene olyanná formálni, hogy alkalmassá válna az arra érdemes kutatási eredmények azonnali publikálására, azaz évente több száma is megjelenhetne. A szlovákiai magyarság földrajzi elhelyezkedése eléggé bonyolult a hosszúra nyúlt földsávon. A Duna Menti Múzeum megközelítése például nekünk, keletieknek sokkal nehezebb, mint bármelyik budapesti intézményé. Kellene tehát valahol Kelet-Szlovákiában is létesíteni hasonló intézményt, amelynek az állandó kiállítás gondozásán túl a fontosabbik szerepe az adattárolás, a közvetítés, tehát a kölcsönzés lenne. Egy kitűnő adatbankkal rendelkező intézmény kapcsolatot tudna fenntartani Szlovákia (esetleg a cseh országrészek) tudományos intézményeivel, könyvtáraival és kutatóival. Az egész Szlovákiára kiterjedő könyvkölcsönzési funkciót ellát ugyan a kisvárosok könyvtára is, de csak abban az esetben, ha az olvasó pontos adatokkal rendelkezik a könyv szerzőjét, címét stb. illetően. A létesítendő intézmény adattára viszont egy jól összeállított katalógussal, külön-külön minden tudományág számára, kitűnően szolgálhatná a kutatók tájékozódását. Ma, a komputeres adattárolás korában nem megoldhatatlan feladat ez sem. Magától értetődő kívánságként fogalmazódik meg az ösztöndíjak létesítésének a szükségessége