Új mindenes gyűjtemény 9. 1990 – Társadalomtudományi értekezések

Körkép - A tudomány szerepe a csehszlovákiai magyar szellemi életben

ANKÉT 165 csavarás alacsony szinten tartja megbecsültségét. így az átlagember ott is ügyeskedést, elkendőzést gyanít, ahol az nincs jelen. Nehezen behatárolható, milyen szakterületeken művelhető kisebbségi keretek között a tudományos kutatás. Itt definiálni kellene, melyek azok a „kisebbségi keretek". Erre nem vállalkozom. Természetes, hogy egy népcsoport, mely néhány százezer emberből áll, nem vállalhat fel olyan tudományos feladatokat, mint egy többmilliós nemzet. A létszám behatárolja a tehetségek számát is. De nem tartanám szerencsésnek, ha itt meghatároznánk, milyen feladatokkal kell foglalkoznunk. Az élet már olyan, hogy nem szabad klisékbe, kalodába zárnunk. Az persze más kérdés, hogy meghatározzuk, melyek azok a területek, amelyeket fontosnak tartunk. El tudom képzelni, hogy egy orvos vagy biológus hozzájárul a nemzeti tudomány eredményeihez, s ezzel az egyetemes tudomány eredményeit is gyarapítja. Itt nincs ellentmondás, sokszor egyéni vonzalmak és tehetség dönt a kérdésben. Pillanatnyilag elképzelhetetlennek tartom, hogy minden szakterületen meg lehessen teremteni a nemzetiségi intézményrendszert. Nem biztos, hogy ez járható út. Ebben vállalhatnának szerepet a tudományos társaságok, melyek egy-egy szakterület kutatóit és laikus érdeklődőit összefoghatnák. Viszont, ha semmilyen intézményrendszert nem alakítunk ki, akkor marad a mai széttöredezettség. Fontosnak tartom a régészet, történelemtudomány, helytörténet, néprajz, irodalomtörténet, nyelvészet, kultúrtörténet, tudománytörténet, környezetvédelem, ipar, mezőgazdaság, gyógyászat, lélektan, orvostudomány s egyéb területek összefogását, még ha nem is lehet szó minden esetben alapkutatásról. Ehhez persze elengedhetetlenül szükséges a publikálási lehetőség. Itt van pl. a TÉT. Ennek önálló lapként kellene működnie. Valamikor a 60-as években megjelent a Tudomány és Technika című színvonalas lap. Sajnos már régen megszűnt. Akkor fogja a nemzeti (nemzetiségi) tudatot a kisebbségi tudomány helyesen szolgálni, ha igényesen, etikusan és tárgyilagosan fog megnyilatkozni. A nemzeti tudat alakítása elszakíthatatlan a helyesen értelmezett lokálpatriotizmustól. Az embernek szeretnie kell anyanyelvét, környezetét, szülőföldjét, lakhelyét ahhoz, hogy kötődjön hozzá, hogy jó közérzete lehessen, ez teszi nyitottá a másság iránt. 2. Erre részben már válaszoltam a fentiekben. Ha summázni szeretném véleményemet, a tudományosság és kutatás szakmai és publicisztikai szerepét nemcsak abban látom, hogy tudományos eredményeket ér el vagy közvetít, netán a nemzeti tudatot ápolja és fejleszti (ezek fontosságát nem vitatom), abban is, hogy teljesebb, igazabb, színesebb életet tudjunk élni, küzdjük le előítéleteinket, akár családi, akár etnikai téren nyilvánulnak is meg azok. Tehát fontosnak tartom az érzelmi attitűdöt is, de az ne legyen a majomszeretet vak kizárólagossága. Csak így tudjuk magunkba szívni mindazt, amit a századok és évezredek ránk hagyományoztak, s továbbadni (remélhetőleg kevésbé sérült) utódainknak. A nemzeti tudatot mindaz formálja, ami verbális vagy nonverbális úton eljut az egyénhez vagy csoporthoz, mint tudatos vagy tudatalatti információ. Ilyenkor fennáll a manipuláció veszélye is. Minden manipulál, ami információként nem tisztességes szándékkal jelenik meg. Azzal kell kezdenem, hogy a mindennapok szintjén elsősorban nem a tudomány befolyásolja az embereket, hanem az olyan mindennapi dolgok, láthat-e kétnyelvű feliratokat, rámordul-e valaki az utcán, ha magyarul beszél, az újságokban a helyneveket milyen nyelven írják, értelmiségünk, képviselőink, íróink megkerülik-e az égető kérdéseket, vagy szókimondóan, őszintén beszélnek gondjainkról, a nemzeti szimbólumok (zászló, himnusz, jelvények) nyilvános használatának lehetőségei, a sajtó hangja, témaválasztása vagy ködösítése, tendenciózussága (pl. a munkásmozgalmi anyag túltengése), az anyanemzettel való kapcsolatok zavartalan ápolása, a társadalmi fejlődés különbségei