Új mindenes gyűjtemény 9. 1990 – Társadalomtudományi értekezések

Gyurgyík László: Ingázás Szlovákiában- adalékok egy társadalmi-gazdasági jelenség megközelítéséhez

I INGÁZÁS SZLOVÁKIÁBAN 143 1. Külső tényezők (vagy rendszeren kívüli tényezők), melyek a településekre a tágabb, szélesebb társadalmi környezetből fejtik ki hatásukat. Ide soroljuk a már említetteket: az iparosítást, szövetkezetesítést, urbanizációt stb. 2. Belső (vagy rendszeren belüli tényezők), a vidéki lakosság társadalmi szerkezetének megváltozásából következnek, ide soroljuk az általános műveltség, a szakképzettség növekedését, a vidéki lakosság demográfiai struktúrájának megváltozását. 3. Egyéni tényezők, ide soroljuk a különböző motivációkat, szükségleteket, értékorientációkat és megvalósításuk, kielégítésük különböző módozatait. A külső és belső tényezők objektív jelleggel bírnak az egyéni tényezőkkel szemben. Az egyes tényezők súlya és szerepe a társadalmi fejlődés különböző fázisaiban és településtípusonként eltérő. A migrációs áramlatok irányát, intenzitását, szerkezetét az egyes tényezők aránya szabja meg. Az 50-es években elsősorban a külső tényezők csoportja határozta meg. Az ingázó tömegek bázisát a mezőgazdaságból elvándorló munkaerő képezte. Erre az időszakra a távolsági ingázók magas aránya volt jellemző. A rendszeren belüli tényezők bizonyos fáziseltolódással jelentkeztek a külső tényezőkhöz viszonyítva, és csak fokozatosan nőtt a súlyuk a többi tényező mellett. Növekedett a vidéki lakosság műveltsége, képzettségi színvonala, igényeiket csak a községük határain túl tudták kielégíteni. Az ingázást különböző motívumok hívják életre. Ha túlsúlyban vannak a pozitív motívumok, akkor önkéntes ingázásról beszélhetünk, amely a munkahelyi adaptációt gördülékenyebbé teheti. A kényszerű ingázás a bonyolultabb jelenség, mivel az ingázó az esetek többségében nem térhet vissza lakóhelyére a munkalehetőségek hiánya miatt, ezért körülményein a munkahelye megváltoztatásával próbál segíteni. Amennyiben hosszabb idő után sem képes az ingázó életmódot, mint életformát elfogadni, megoldásként csak a munkahelyre történő elköltözés jön számításba. Az ingázást meghatározó tényezők rövid elméleti összefoglalása után vázoljuk fel az ingázás demográfiai, ágazati és territoriális összefüggéseit a népszámlálási adatok segítségével. A hazai szociológia viszonylag későn kezdett el foglalkozni az ingázás problémájával,

3 de a statisztikusok az 1961-es népszámlálástól kezdve az ingázókat növekvő figyelemmel kísérik. A statisztikai (népszámlálási) forrásokból a legtöbb információt az 1970-es és 1980-as kötetek tartalmaznak.

4 Kimutatható, hogy az ingázók száma a 60-as években Csehszlovákiában mind létszámában, mind százalékarányában növekedett. A 70-es évek végén az aktív keresőkre eső eljáró ingázók aránya kisebb volt, mint 10 évvel korábban. Amennyiben ezt a jelenséget megvizsgáljuk külön a cseh és a szlovák területeken, akkor eltérő folyamatokat tapasztalunk. Csehországban az ingázók százalékarányában 1960 és 1980 között csökkenő tendencia mutatható ki. A 60-as években az ingázók száma 126 ezerrel növekedett, de a 70-es években már csökkent, s az ingázók aránya 1980-ban kisebb, mint 1960-ban. Szlovákiában a 60-as éveket az ingázók számának gyors növekedése jellemzi. A 70-es években az ingázók létszáma növekedett, de az aktív keresőkhöz viszonyított arányuk csökkent. Az ingázók arányának csökkenéséhez a 70-es években a településszerkezetet ért változások járultak hozzá, melynek következtében az elsősorban városi ranggal rendelkező települések elnyelték a velük határos települések egy részét, de nem kisszámú, korábban önálló közigazgatású község egy másikhoz csatolva szűnt meg, s ezzel automatikusan csökkent az ingázók száma is. A továbbiakban elsősorban a szlovákiai adatok értékelésére és elemzésére szorítkozunk. Az ingázók korcsoportonkénti megoszlása az aktív keresők arányában a következő tendenciákat