Új mindenes gyűjtemény 9. 1990 – Társadalomtudományi értekezések
Gyurgyík László: Ingázás Szlovákiában- adalékok egy társadalmi-gazdasági jelenség megközelítéséhez
142 GYURGYÍK LÁSZLÓ társadalmi elmaradás mérséklése, illetve felszámolása vált. Ezeknek a változásoknak a hátterében diszharmónia keletkezett, részben a települések igényei, részben az infrastruktúrába beruházható pénzforrások között. További diszharmónia keletkezett a munkalehetőségek és a lakosság megoszlása között a városokban. A munkalehetőségek koncentráltsága elsősorban a nagyobb városokban egyre nagyobb ellentétbe került a lakosság vidéken való szétszórtságával és a munkahelyre történő beutazásával. Ezeknek az összetett gazdasági-társadalmi változásoknak a hátterében vázolható fel az ingázás kialakulása. A népszámlálási adatok a legdinamikusabb változásokat az 50-es években jelzik. Az új ipari üzemek szinte korlátlanul nyelték el az egykori parasztok és iparosok tömegeit. A munkásság nem csekély hányada irányító pozícióba került, helyüket elsősorban a mezőgazdaságból elkerült munkaerő foglalta el. Az 50-es években Szlovákiában 260 ezren cserélték fel a mezőgazdaságot az iparral vagy egyéb ágazatokkal. Annak következtében, hogy megnövekedett a falusi lakosság foglalkoztatottsága, tulajdonképpen megduplázódott a csalódok gazdasági bázisa. Többnyire a férfiak az iparban, a nők jelentős része a mezőgazdaságban dolgozott, ezáltal megnövekedtek a falusi lakosság anyagi erőforrásai is (ami pl. a családi házak építésének kezdetét jelentette). 1946 és 1960 között Szlovákiában 262 ezer lakást építettek fel, ennek közel a fele épült egyénileg. A lakáshelyzet lényegesen javult, de az ingázás mértéke igencsak megnövekedett. Tehát e nagyarányú ingázás gyökereit ebben a megnövekedett lakásépítésben kell keresni. 2 Az ingázással kapcsolatos első népszámlálási adataink 1961-ből vannak. Az ingázók százalékban kifejezett aránya az elmúlt 20 évben 1961 és 1980 között Csehországban csökkent, Szlovákiában ugyanakkor eltérő tendenciát mutatott. E különbség abból fakad, hogy az 1945-öt megelőző évtizedekben a cseh országrészben az ingázás a gazdasági élet mindennapi velejáró jelensége volt, és az 50-es években tovább emelkedett. Ebben az időszakban növekszik a már munkásszármazású, másod- esetleg harmadgenerációs ingázók aránya is. Szlovákiában az ingázás tömegessé válása és robbanásszerű emelkedése az 50-es években következett be, de növekedésének mérséklődése csak az utóbbi időben tapasztalható. A 60-as években Csehországban szintén növekedik az ingázók száma, de a szlovákiai növekedés sokkal erőteljesebb. A 70-es években minőségi változások következnek be a népgazdaságban. Az extenzív fejlődés lehetőségei korlátozottabbak lesznek, a munkaerőtartalékok kimerülnek, az ipari és a mezőgazdasági munka közti kereseti különbségek szinte kiegyenlítődnek. Minőségi változást jelent, hogy az ingázók utánpótlását egyre nagyobb mértékben a szakmunkások teszik ki. Az ingázás állandó életformává válik. Növekszik a mezőgazdaságban és a terciális szférában dolgozó ingázók aránya. Az ingázás a népszámlálási adatok tükrében Amennyiben a lakosság mobilitását vesszük szemügyre, ennek két formája lehetséges: — az adott településen élő egyes személyek elköltözése; ez az állandó lakóhely megváltozásával jár együtt. — rövid ideig tartó, periodikusan ismétlődő mozgás, ingázás; itt az állandó lakóhely nem változik meg. Az ingázás az állandó lakóhely és a munkahely közt fennálló különbség kifejeződése. Az ingázás vizsgálatánál felvetődik a kérdés, hogy miért és hová ingázik a vidéki lakosság. A vizsgált jelenség okainak feltárásánál nem indulhatunk ki csak egy tényezőből, itt a tényezők komplexumával van dolgunk, ezeket 3 csoportba oszthatjuk:
