Új mindenes gyűjtemény 9. 1990 – Társadalomtudományi értekezések

Gyurgyík László: Ingázás Szlovákiában- adalékok egy társadalmi-gazdasági jelenség megközelítéséhez

INGÁZÁS SZLOVÁKIÁBAN 141 Néhány éve növekvő érdeklődés tapasztalható egy társadalmi-gazdasági jelenség, az ingázás, és ezzel összefüggésben az ingázók iránt. Csehszlovákiában minden harmadik dolgozó lakóhelyén kívül dolgozik. Olyan, a tömegek életét mélyrehatóan befolyásoló jelenségről van szó, mely sokak számára ismert, de amellyel hosszú időn át a társadalomtudományok nem foglalkoztak érdemlegesen. E jelenség mélyreható megismerése nélkül nem küszöbölhetők ki az olyan hiányosságok és hibák, melyek sokszor a felszínes társadalmi ismeretek alapján történő döntéseket jellemzik. A statisztika, mely az elsők között foglalkozott ezzel a kérdéssel, az ingázást (bejárást) így definiálja: „A munkahelyre, iskolába való bejárás alatt az egyén állandó lakóhelyének a községe határán túlra történő bejárást ertjük."

1 A „bejárás" fogalmán kívül egyéb fogalmak is használatosak, ezek pontosítására a későbbiek folyamán még visszatérünk. Mielőtt a mai helyzet részletesebb elemzésébe kezdenének, röviden felvázoljuk a jelenség történelmi összefüggéseit. Ezt azok a lényeges különbségek is indokolják, amelyek a cseh és a szlovák területek között észlelhetők, melyeknek gyökerei az elmúlt évtizedek fejlődésében keresendők. Az ingázás történelmi háttere Csehszlovákiában A Csehszlovák Köztársaság kialakulásáig a cseh és a szlovák területek fejlődése eltérő volt. A harmincas években a cseh falut a társadalmi csoportok nagymérvű heterogenitása jellemezte. A munkások és iparosok alkották a falusi dolgozók többségét, de jelentős volt az alkalmazottak aránya is. A falusi lakosság jelentős része elköltözött a városokba munkalehetőséget keresni, egy része ingázott. A szlovákiai helyzet ettől gyökeresen eltér, meghatározó volt az agrárjelleg, gyengén fejlett ipari háttérrel. Statisztikai adatokkal az ingázás mértékéről ebből az időszakból nem rendelkezünk, de feltételezhetjük, hogy a százalékarány akár néhányszorosan is kisebb volt, mint Csehországban. A második világháború utáni időszakban a cseh és szlovák területek különböző gazdasági, kulturális és társadalmi fejlettségűek voltak. Ezen a helyzeten 1948 után a gyorsütemű iparosítás változtatott. Előtérbe került a régi iparszerkezet átalakítása, hangsúlyozva Szlovákia iparosításának fontosságát. Ebben az időszakban az új üzemek jelentős mértékben a munkalehetőségekkel nem rendelkező vidékekre telepíttettek. Szlovákiában az 50-es években az új munkalehetőségek megteremtése révén nőtt a lakosság foglalkoztatottsága. A falusi lakosság nagy része a mezőgazdaságon kívül helyezkedett el. A lakosság lélekszáma a falvakban csak mérsékelten emelkedett, és 1970-től csökkenő tendenciát mutat. Ezzel szemben a városi lakosság növekedése ugrásszerű. További változást jelent az aktív keresők részarányának növekedése az összlakosságon belül. Ez főleg a nők háztartáson kívüli munkavállalásának a következménye. A fokozódó iparosítás nagy változásokhoz vezetett a falusi lakosság ágazatok szerinti megoszlásában. Nőtt az iparban, építőiparban és a nem termelő ágazatokban foglalkozottak részaránya. Az iparosítás és szövetkezetesítés következtében megváltozott a falusi lakosság társadalmi összetétele. Míg 1950-ben a falusi lakosság 72,8 %-a dolgozott a mezőgazdaságbari, 1980-ban 28,7 %-a. Az urbanizáció a harmadik a felszabadulás utáni időszak gazdasági életét befolyásoló tényezők közül. Szlovákiában az urbanizációs folyamat több szakaszban történt. Az első időszakot a háborús károk helyreállítása jellemezte. Az ötvenes évek feladatává a gazdasági és