Új mindenes gyűjtemény 9. 1990 – Társadalomtudományi értekezések

A. Nagy László: A tanulók létszámának alakulása az alapiskolákban 1961-1988 között

132 A. NAGY LÁSZLÓ A cseh tanulók arányszáma 1962-től 1988-ig a 0,6 %-os szlovákiai arányról 0,4 %-ra csökkent. Az ukrán tanulóknál a csökkenés jelentősebb volt, arányuk 1,3 %-ról 0,4 %-ra zuhant. A legjelentősebb csökkenés a magyar tanulók esetében volt észlelhető. Az 1962-es 11,8 %-os arányuk 1988-ra 9,0 %-ra csökkent. Ez a 2,8 %-nyi arányvesztés egy folyamatos csökkenés eredménye, bár ennek üteme az évek során különböző volt. Itt is három szakasz különíthető el, két mérsékeltebb ütemű és egy erőteljesebb. Az első szakaszban 1962 — 1975 között az évi átlagos csökkenés „csak" 0,08 %-os. Az erőteljesebb második szakaszban a csökkenés üteme átlagosan évente 0,14 %-ra emelkedett — ez a szakasz 1976-tól 1983-ig tartott. A zárószakasz 1984-től 1988-ig tart, és a csökkenés üteme átlagosan évi 0,1 %. Megfigyelhető, hogy a szlovák nemzetiségű tanulók számarányváltozási szakaszai időben egybeesnek a magyar tanulókéval. A változás természetesen ellentétes irányú. A szlovákok mérsékelt ütemű emelkedő szakaszával egy időben a magyaroknál mérsékelt ütemű csökkenő szakasz található. Amikor a szlovák tanulóknál kialakul az erőteljes ütemű emelkedő szakasz, a magyaroknál a csökkenés válik erőteljessé. A fentiek alapján elmondható, hogy a Szlovák Szocialista Köztársaságban az alapiskolai tanulók nemzetiségi összetételének szerkezeti alakulását 1962 óta a- folyamatos homogenizálódás jellemezte. Ennek üteme nem volt egyenletes. Volt egy 1974-től 1983-ig tartó szakasz, amikor a szlovák tanulók arányszáma erőteljesebben növekedett, mint bármikor előtte vagy utána. Az elemzett két demográfiai hullám alakulása sajátos módon hatott az egyes tanítási nyelvet választó tanulók számának alakulására is (lásd a 4. sz. táblázatot és a 6. sz. ábrát). A szlovák tanítási nyelvű iskolákat az első demográfiai hullám csúcspontja 1965-ben érte el az 1962-es állapot 103,8 %-os szintjén. A magyar tanítási nyelvű iskolákban a tetőzési szint már 1964-ben 103,0 %-on bekövetkezett. Az ukrán tanítási nyelvű iskolákban ez idő tájt már erőteljes a tanulószám csökkenése, így itt a demográfiai hullám erőteljes hatásáról nem beszélhetünk, csupán a csökkenés pillanatnyi megtorpanásáról 1965-ben az 1962-es állapot 65,6 %-án. A második demográfiai hullám pozitív hatása a szlovák iskolákban az 1979-es 87 %-os mélypont után indul, és 1987-ben 96,7 %-on tetőzik. A magyar tanítási nyelvű iskolák a tanulószám mélypontját 1983-ban érik el az 1962-es állapot 62,3 %-án. A demográfiai hullám pozitív hatása csak a tanulószám szinten tartását eredményezi. A szlovák tanítási nyelvű iskolákkal összehasonlítva, ahol a tanulószám 8 éven keresztül növekedett, itt a növekedés csak 4 évig tart. A csúcsot a magyar tanítási nyelvű iskolák 1987-ben 64,5 %-on érik el. Az ukrán tanítási nyelvű iskolák esetében illuzórikus a második demográfiai hullám hatásáról beszélni, a tanulók számának csökkenése 1962-től folyamatos, 1988-ban az 1962-es szám 12,9 %-a. A szlovák tanítási nyelvű alapiskolába járó magyar nemzetiségű tanulók számának évenkénti alakulását a Szlovák Szocialista Köztársaságban csak 1970-től követhetjük nyomon. Az 1963 — 1969-es évekre vonatkozó iskolaügyi statisztikák az alapiskolák tanulóinak nemzetiségére vonatkozó adatot nem tartalmaznak. Az 1970 —1988-ra vonatkozó adatokat szemlélve (5. számú táblázat) az első pillantásra is szembetűnő, hogy itt is három fejlődési szakasz különíthető el. Az első szakaszban 1970-től 1973-ig számszerűen csökken a szlovák iskolába járó magyar nemzetiségű tanulók száma. A második szakaszban 1974-től 1985-ig egy növekvő szakasz következik és ezen belül is 1974-től 1985-ig tartó erőteljes ütemű növekedés, amelynek végén