Új mindenes gyűjtemény 8. 1989 – Társadalomtudományi értekezések
Gyönyör József: Az első köztársaság ideiglenes alkotmánya
AZ IDEIGLENES ALKOTMÁNY MÓDOSÍTÁSA 73 megvonhatja tőle a bizalmat. Csakhogy a bizalmatlansági indítványhoz már nem elég a képviselők egynegyedének az aláírása, hanem legalább százra van szükség. A bizalom vótumát tehát a jövőben nemcsak a kormány terjesztheti a Nemzetgyűlés elé, hanem a Nemzetgyűlés 100 tagja is. Újdonság erejével hat az is, hogy a kormány maga szintén indítványt tehet a bizalom kifejezésére, éppúgy, mint más polgári államban. Ennek segítségével a kormány nálunk is elejét vehette annak, hogy a képviselők bizalmatlansági indítványt terjesszenek elő. Az ilyen jog érvényesítését fenyegetésnek is fel lehet használni arra az esetre, ha a Nemzetgyűlés vonakodnék megszavazni valamely törvényjavaslatot, ami kormányválságot vonhatna maga után. Megjegyzem, a bizalmatlanság kifejezésének következményeként, esetleg a bizalmi indítvány elutasítása után a kormánynak le kellene mondania, és a köztársasági elnöknek kellene határoznia arról, hogy az új kormány kinevezéséig ki intézze a kormány ügyeit. Ezzel egyébként elég idő állna az elnök rendelkezésére, hogy megfelelő intézkedéseket tegyen az új kormány megalakításával kapcsolatban. A kormánnyal függ össze a 17. § is. Lényege abban áll, hogy annak testületi jellege továbbra is megmaradt. A határozathozatal érvényességét a kormány tagjai jelenlétének (beleszámítva az elnököt vagy a helyettesét is, mint a cseh nyelvű szöveg mondja: „... předsedu nebo jeho náměstka v to počítaje") abszolút többségéhez köti, s jelenlétüket szám szerint írja elő. A kormány tagjai közül legalább tíznek kell jelen lennie („...přítomno musí býti aspoň deset členů"). A novellizált 17. § rendelkezése viszont úgy módosította a határozathozatal feltételét, hogy ennek az érvényességéhez a kormány tagjainak a többsége szükséges, de ebbe már nem számít bele a kormány elnöke vagy a helyettese. A 17. § 1. bekezdésének második mondata teljes egészében így hangzik cseh nyelven: „Rozhoduje ve sboru, jemuž přítomna musí býti, mimo předsedu nebo jeho náměstka, nadpoloviční většina členů vlády". Ez a változás természetesen összefügg a 14. § módosításával. Míg ugyanis az 1918. évi 37. számú törvény 14. §-a szerint a kormánynak 17 tagúnak kellett lennie, addig a novellizált 14. § rendelkezése nem határozza meg a kormány tagjainak a számát. Ezt a köztársasági elnök már tetszés szerint állapíthatja meg. Ebben őt nem is gátolhatta meg semmiféle jogszabály. Igaz, új minisztériumok létrehozása, vagy a már meglevők megszüntetése a törvényhozás feladatai közé tartozik, de az új 18. § szerint a kormányelnök javaslatára a köztársasági elnöknek és nem a kormánynak kell a kormány tagjait megbíznia egyes minisztériumok vezetésével. Más szóval ez azt jelenti, hogy ha a köztársasági elnök kevesebb minisztert nevez ki, mint a minisztériumok száma, akkor egyúttal azt is meg kell szabnia, hogy egy miniszter ideiglenesen két minisztériumot vezessen, s fordítva, ha több minisztert nevez ki, mint amennyi a minisztériumok száma, akkor egyes miniszterek tárca nélküliekké válnak. Ők nem irányítanak egyetlen minisztériumot sem, s nem is felelősek azok munkájáért. Az elnöki vétó megmaradt, de részben módosult. Mégpedig oly formában, hogy az elnök által visszaküldött törvény ismételt megtárgyalásához az új 11. § szerint a képviselők többségének jelenléte szükséges, és az elnöki jog érvényesíthetőségének határideje 8 helyett 14 napra hosszabbodott. Nem lehet szó nélkül hagynom a 10. §-t sem. Az eredeti egy szakaszból három lett: a 10. §, a 10/a § és a 10/b §. Ezek egyebek közt lehetővé tették, hogy a köztársasági elnök jelen lehessen a kormány ülésein, és azokat vezethesse, valamint bizonyos ügyekben írásbeli jelentést kérjen magától a kormánytól és annak egyes tagjaitól, illetve megához kéresse a kormányt vagy annak egyes tagjait. Továbbá az elnök kötelességévé tette, hogy a köztársaság helyzetéről időnként szóbeli vagy írásbeli jelentést adjon a Nemzetgyűlésnek, és indítványokat terjesszen elő neki olyan intézkedésekről, amelyeket szükségesnek és célszerűnek tart. Az elnök a véderő legfőbb parancsnoka. Kinevezi a főiskolai tanárokat, az állami tisztviselőket, a bírákat, a tiszteket (a VI. fizetési osztállyal
