Új mindenes gyűjtemény 8. 1989 – Társadalomtudományi értekezések
Gyönyör József: Az első köztársaság ideiglenes alkotmánya
A KORMÁNY FELELŐSSÉGE 71 A testületi jelleggel összefüggésben említésre kívánkozik az is, hogy az 1919. évi 271. számú törvény által módosított 17. § „ve sboru" fogalma helyesebb volt, mint az eredeti 17. §-é, a „ve shromáždění". Ugyancsak a testületi jelleggel kapcsolatos az a megjegyzésem is, hogy a miniszterek politikai felelőssége feltételezte a miniszterek önállóságát a döntéshozatalnál, viszont a kormány testületi határozathozatala nemigen vette figyelembe ezt az alapelvet. Egyébként a kormány testületi felelőssége csak a politikai felelősségre korlátozódott; jogi felelőssége nem volt. A kormány mint testület nem gyakorolt közjogi jogosítványokat, a miniszterek viszont személyesen voltak felelősek az általuk irányított ágazat munkájáért, tevékenységéért. Most pedig ezzel kapcsolatban nézzük meg közelebbről, hogyan hangzik az ideiglenes alkotmány idevonatkozó rendelkezése. Ez a jogszabály csak annyiban szabályozza mind a kormány kollegiális, mind a miniszterek individuális felelősségét, hogy a 16. §-ban kimondja magának a kormánynak a felelősségét. De mindenekelőtt lássuk, mit mond erről szó szerint az ideiglenes alkotmány 16. §-a. Ez a szakasz korabeli magyar fordításban: „A kormány a nemzetgyűlésnek felelős, és a képviselők legalább felének jelenléte esetén egyszerű szótöbbséggel visszahívható, ami bizalmatlansági szavazás útján történik. A bizalmatlansági javaslatot a képviselők legalább egynegyedének kell aláírnia, és elsősorban a választmányhoz utasíttatik". 3 9 A fentiekből azt a következtetést lehet levonni, hogy az ideiglenes alkotmány a politikai felelősség esetében a kormány felelősségéből indul ki. Más szóval, ha a Nemzetgyűlés bizalmatlanságot szavaz a kormánynak, teszi azt abban a tudatban, hogy az egész kormánynak, mint testületnek, le kell mondania, nemcsak az egyes minisztereknek. Viszont ez is az igazsághoz tartozik: az ideiglenes alkotmány rendelkezéséből még nem lehet arra a következtetésre jutni, hogy a Nemzetgyűlés nem szavazhatna bizalmatlanságot az egyes minisztereknek. Az is nyitott kérdés marad, hogy azoknak a minisztereknek, akiknek bizalmatlanságot szavaz a Nemzetgyűlés, le kell-e mondaniuk, vagy nem, vagy nem kellene-e ilyen esetben lemondania az egész kormánynak. A testületiség elve egyébként a kormány „össznemzeti koalíció" jellegére való tekintettel került az ideiglenes alkotmányba. A kormánynak az eredeti ideiglenes alkotmány hatálya idején az első csehszlovák törvény alapján rendelkezésre állt valamennyi jogszabály, amelyre az osztrák katonai diktatúra támaszkodott. A törvényalkotók ennek nagyon is tudatában voltak. S bár az ideiglenes alkotmány nem vette át a volt osztrák és magyar legfelsőbb állami szervek külsőségeit, és nem másolta le az osztrák parlament és kormány közti kapcsolatot, a valóságban hatályban maradt az osztrák kormány 1914. július 25-i 158. számú rendelete (a rendkívüli állapotról), az 1917. június 24-i 307. számú általános felhatalmazási törvény, az 1912:LXIII., az 1914:L., az 1916:IV. és az 1917:VII. törvénycikk. 40 Ezek a jogszabályok tették lehetővé, hogy a kormány a Nemzetgyűlés hatáskörébe tartozó ügyeket is rendelettel szabályozzon. Sajnos, mindez nem képezte abban az időben egyetlen „tudományos" vita tárgyát sem. A cseh polgárságnak ilyen vita megindítása nem állt érdekében még olyan fontos polgári szabadságjogokról sem, mint a személyi szabadság, a levéltitok, a gyülekezési és egyesülési jog, valamint a véleménynyilvánítás joga, amelyeket az említett kormányrendelet a háború kezdetén felfüggesztett. 3 9 PÁLESCH, E.: Csehszlovák. I. kötet. 36. 4 0 LACO, K.: Ústava ČSR a ČSSR. I. kötet. 269.
