Új mindenes gyűjtemény 8. 1989 – Társadalomtudományi értekezések
Gyönyör József: Az első köztársaság ideiglenes alkotmánya
72 GYÖNYÖR JÓZSEF: AZ ELSŐ KÖZTÁRSASÁG IDEIGLENES ALKOTMÁNYA Említettem, hogy az ideiglenes alkotmány, az 1918. évi 37. számú törvény módosított és kiegészített rendelkezéseit az 1919. évi 271. számú törvény tartalmazza. A változások a 6., 7., 8., 10., 10/a, 10/b, 11., 14., 16., 17., 18. és a 19. §-ban találhatók. Az ideiglenes alkotmány kiegészítésére két javaslatot nyújtottak be. Végül is a Nemzetgyűlés 1919. május 23-án jóváhagyta az ideiglenes alkotmány módosítását és kiegészítését. Ennek következtében lényeges változások történtek. így a kormány kinevezése már többé nem a Nemzetgyűlés, hanem a köztársasági elnök hatáskörébe tartozik, s a kormány nem marad meg a Nemzetgyűlés végrehajtó bizottságaként. Viszont továbbra is „függ" tőle, hisz az bármikor bizalmatlanságot szavazhat neki. Az ideiglenes alkotmány 16. §-ának módosított rendelkezése szerint a kormány iránt tanúsított bizalmatlanság megszavazására már nem elég a képviselők egynegyedének az aláírása, hanem legalább 100 képviselőé szükséges, vagy mint a cseh nyelvű szövegben olvasható: „Návrh na vyslovení nedůvěry musí býti podepsán nejméně stem poslanců...". Viszont a kormánynak is jogában áll indítványozni a Nemzetgyűlésnek, hogy az bizalmat szavazzon neki. A kormány tagjainak számát a saját belátása szerint állapíthatja meg a köztársasági elnök. Ebben nem akadályozhatja meg őt semmiféle jogszabály. Egyébként az ideiglenes alkotmány novellája részletesebben szabályozta mind a Nemzetgyűlés és a köztársasági elnök, mind a kormány jogkörét, sőt bevezette a köztársasági elnök helyettesének az intézményét (az ideiglenes alkotmány 8. §-nak módosítása), s a 14. § 1. bekezdésével lehetővé tette azt is, hogy a kormány elnökét nemcsak a választott helyettes, hanem a kormány legidősebb tagja szintén helyettesíthesse. Ezzel lehetővé vált a végrehajtó hatalom legfelsőbb szervének tartósabb, folyamatosabb tevékenysége. Ezek után tekintsük át valamivel részletesebben az egyes változásokat. A leglényegesebb változás a 14. § 1. bekezdésében történt. Történetesen ez adta meg az 1919. évi 271. számú törvény igazi jellegét. Valójában miről volt szó? Míg az 1918. évi 37. számú törvény 14. §-a szerint a kormány tagjait (a minisztereket) a Nemzetgyűlés választotta, addig a novellizált szakasz 1. bekezdése szerint ez a jog a köztársasági elnököt illette meg. A módosított 14. § teljes szövege 4 1 így hangzik korabeli magyar fordításban: „A végrehajtó és kormányhatalom a kormányt illeti, melynek elnökét és tagjait (a minisztereket) a köztársaság elnöke nevezi ki és bocsátja el. A kormány saját kebeléből elnökhelyettest választ, ki az elnököt helyettesíti. Ha a helyettes nem helyettesítheti őt, akkor a kormánynak kor szerint legidősebb tagja teszi azt." A Nemzetgyűlés tehát elvesztette a kormányválasztás jogát. Az új jogszabály szerint, amely 1919. május 31-én lépett hatályba, a kormány elnökét és a kormány tagjait (a minisztereket) a köztársasági elnök nevezi ki és menti fel. Ö élt is ezzel a jogával, s az első kormány átszervezésekor, 1919. július 8-án, a miniszterek számát 15 főre csökkentette. Megszűnt a tárca nélküli és a hadügyminisztérium. 4 2 (A nemzetvédelmi minisztérium megmaradt). Az említett rendelkezéssel a kormány formálisan is megszűnt a Nemzetgyűlés bizottsága lenni, amelyet azelőtt e törvényhozó testület kénye-kedve szerint megváltoztathatott. Függőségi viszonyban csupán a 16. § szerint maradt, mert a Nemzetgyűlés továbbra is kifejezhette iránta a bizalmatlanságát. Az új törvény 16. §-a szerint a kormány ugyancsak felelős a Nemzetgyűlésnek, amely 4 1 PÁLESCH, E.: Csehszlovák. I. kötet. 341. 4 2 TÉSNOPISECKÉ ZPRÁVY REVOLUČNÍHO NÁRODNÍHO SHROMÁŽDĚNÍ. 1918.
