Új mindenes gyűjtemény 8. 1989 – Társadalomtudományi értekezések
Gyönyör József: Az első köztársaság ideiglenes alkotmánya
68 GYÖNYÖR JÓZSEF: AZ ELSŐ KÖZTÁRSASÁG IDEIGLENES ALKOTMÁNYA Nem hiszem, hogy akadna Európában még egy nép, amelyről eddig valaki ilyen magas fórumon ennyi rosszat mondott volna. Még egy további megjegyzés is ide kívánkozik. Amikor Masaryk a magyarokról beszélt, szavait csehről szlovákra váltotta. Amikor a Nemzetgyűles válaszirata a csehszlovák—magyar viszonyt vázolta, szintén a szlovák nyelvet használta. Ezzel a jelenséggel kapcsolatban hét évtized távlatából is meg lehet állapítani, hogy mindez csupán képmutató gesztus volt a szlovákság felé, éppen akkortájt, amikor a cseh politikusok majd minden megnyilvánulásukkal a csehszlovakizmus elméletét igyekeztek megvalósítani a mindennapi életben. A magyarellenes hangulat szítása a Nemzetgyűlésben a következő évben is folytatódott. Kirívó esetként lehet megemlíteni dr. Vavro Šrobár miniszternek Szlovákia nemzeti autonómiájával kapcsolatban 1919. szeptember 19-én elhangzott felszólalását. Ebben a szlovák—magyar viszonyról kialakított képet egyebek közt e szavakkal ecsetelte: a Csehszlovák Köztársaság megalakításával a magyarok hárommillió szorgalmas, tehetséges és hű lakost vesztettek, úgy is lehetne mondani, hogy hárommillió rabszolgát. ,,A szlovák ember városokat épített a magyarnak, utcákat söpört és csatornákat tisztított, szlovák lányok úri házakban szolgáltak, szlovák dajkák magyar gyermekeket szoptattak. A szlovák a magyarnak nyomorúságos bérért művelte az Alföld aranykalászú tábláit, szolgált neki minden hivatalban mint alárendelt kishivatalnok, a falusi jegyzőtől kezdve a minisztériumi írnokig. A szlovák mint hű kutya őrizte neki a határokat, védte az ország biztonságát, szolgált mint legjobb katona, tanítóskodott és tanároskodott az egész országban. S amit a magyar mindenekfelett értékelt — a nemzet legdrágább kincse volt —, a szlovák ingyen adta a saját vérét a magyarnak, szaporítva és életben tartva a meddő, kihaló magyar fajt. A statisztika kiszámította, hogy a szlovák nemzet az utóbbi száz évben — egy egész millió egészséges, nagyon tehetséges szlovák lelket adott a magyaroknak. Szlovákia a magyar uralom alatt nem azért pusztult, hogy szegény és nyomorúságos volt — hisz Szlovákia Közép-Európa leggazdagabb országainak az egyike —, de Szlovákia a magyarizáció folytán pusztult. Magyarizáción értem azt a kulturális, gazdasági és politikai elnyomás és kínzás egész pusztító rendszerét, amilyen sehol Európában nem volt. Ez a rendszer további ötven év alatt teljesen kiirtotta és elpusztította volna a kétmilliónyira zsugorodott szlovákokat, ha nem jön a világháború és nem alakul meg a Csehszlovák Köztársaság". 3 7 Majd hét évtized távlatából is borzadással olvassa az ember e demagóg politikus uszító szavait. Nem csoda, hogy Šrobár egész pályafutása idején nem tudott felemelkedni egy igazi államférfiú színvonalára. Sohasem törekedett arra, hogy az itt élő népek közeledését előmozdítsa. Gyűlölete nem ismert határt, s ez megnyilvánult azokban az intézkedésekben is, amelyeket ő foganatosított mint Szlovákia teljhatalmú minisztere. A kitérő után folytatom az ideiglenes alkotmány további szakaszainak ismertetését és elemzését. A kormány- és végrehajtó hatalom kettős elve, tehát a kormány- és végrehajtó hatalom megoszlása a köztársasági elnök és a kormány között úgy valósult meg az ideiglenes alkotmány rendelkezései szerint, hogy azzal a kormány helyzete vált erősebbé. Az elnök feladatkörébe csak azok a dolgok tartoztak, amelyeket az ideiglenes alkotmány 10. §-nak 1. bekezdése taxatíve felsorolt, a kormány kompetenciája viszont általános volt. Alapjában véve ez utóbbi gyakorolta a kormány- és végrehajtó hatalmat. Lényegében minden hozzá tartozott, amit a jogszabály nem tartott fenn a köztársasági elnök számára. Egyébként az elnök jogkörét csak az ideiglenes alkotmány módosításával lehetett megváltoztatni, s változott is meg. 3 7 NÁRSHRČESKOSL. 201 - 202.
