Új mindenes gyűjtemény 8. 1989 – Társadalomtudományi értekezések

Liszka József: Az emberi erővel végzett teherhodrás eszközei és módjai a Páris-patak völgyében

LÚDKAS, FAPUTTONY, TARISZNYÁK 145 egy olyan, kávás változatára, amely tölgyfa hasítékból készült (magassága 60 cm). Ezt is vállon vitték, de úgy, hogy a villa nyelét szúrták át a kosár káváján, s annak segítségével emelték vállra. A szintén nagyméretű, ám lapos lúdkasokatis használták olykor teherhordásra. A szegényebb köbölkúti asszonyok a két világháború között csemegeszőlőt hordtak benne eladni az érsekújvári piacra. Vászonlepedővel lekötötték, s vonaton a poggyászkocsiba adták. Az ovális vagy hasáb formájú, egy, a perem két szemközti felét ívesen átfogó füllel ellátott karkosarakat (karkosár, komaasszony kosár, jednouškový košík) a nők használták általában piacra, vásárra menet (egy karkosárban két kacsa fért el), az újabbakat, díszesebbeket viszont komaaszszonykosárként (a gyerekágyas anyának benne vittek ételt a rokon asszonyok, általában kétszer, háromszor. Ugyanekkor vitték a díszes szakajtóruhába kötött tálra helyezett ételt, süteményt is, amiről már az előbbiekben volt szó). Ezek a kosárfajták hántolt fűzfavesszőből készültek, olykor helyben is foglalkoztak gyártásukkal (pl. 1938 után Sárkányon, ahová Esztergomból érkezett egy kosárkötő, aki tanfolyamot szervezett a falu férfiai számára), de inkább szlovák vándorárusoktól vásárolták. Jászfalun bukkantunk arra a gyümölcsszedő kosárra (kôš na ovocie), amely szintén fordított csonka kúp alakú (magassága: 60 cm; 0 30 cm), a peremén csak egy kis fül található, melynek segítségével egy kampóval a fa ágára lehet akasztani gyümölcsszedés közben. Formailag emlékeztet a vidékünkön honos mustszűrő kosarakra. Eddig elsősorban olyan teherhordó eszközökről volt szó, amelyeket túlnyomórészt vagy kizárólag a nők használtak. Leírásunk hátralevő részében főleg a férfiak által használt cipekedési eszközökről számolunk be. A szüretkor hasznosított dongás faputtonyok (szüretelőputtony, putne) tájegységünk összes falujában ismertek voltak, sőt Kürtön még ma is alkalmazzák őket. A két heveder segítségével hátra erősíthető szállítóedényben a férfiak gyűjtötték össze a szüretelőktől a szőlőt, és háton vitték a gyűjtőhelyre (kb. 25—30 kg szőlő fért el benne). A szüretelőputtonyokat környékünkön főleg a dunamocsi és bátorkeszi kádárok készítették, és vásárokon árusították. A férfiak jellegzetes teherhordó eszközei voltak a különféle tarisznyák. Vidékünkön három típusát különböztethetjük meg. A legáltalánosabban elterjedtek a változatos vászontarisznyák voltak, amelyekben a férfiak elemózsiát vittek ki a határba, illetve belecsomagolták a kaszáláshoz szükséges apró szerszámokat (Gyiva: kaszatarisznya; Libád: tokmányos tarisznya; Kisújfalu: üllőtarisznya). A tarisznya kötele a vállra vett kasza kocsára volt csavargatva úgy, hogy a tarisznya a határba igyekvő hátára lógott le. Kisújfalun olykor a nők is vászontarisznyába csomagolták maguknak az elemózsiát, ha a határban akadt dolguk. Ezt azonban sohasem akasztották a vállukra, hanem abroszba kötve, batyuként vették a hátukra. A szőrfonalból készült, nagyjából 30 x 30 cm-es, finom bőrrel bélelt, bőrpántos szőrtarisznyát inkább az idős emberek használták a borospincékhez menet. Benne vittek ki magukkal élelmet, illetve hoztak haza benne néhány üveg bort. Vásárokon szerezték be. Elsősorban a pásztoremberek, uradalmi cselédek, pályamunkások, ill. a kürti telefonisták használták a bőrtarisznyát. Suszterral készíttették vagy vásárokon szerezték be. Előnye volt, hogy a benne tartott kenyér nem száradt ki, ill. az esőtől is védve volt. Ugyancsak a kürti telefonisták körében volt használatos a vászonból készült parasztzsák mint élelemszállító eszköz. Ha hosszabb útra indultak, akkor az elemózsiát egy zsákba rakták, majd annak száját jó erősen bekötve, tartalmát két részre osztották és vállra vették (oda került a zsák középső, üres része). A terület falvainak népe egyébként kétfajta zsákot használt a vizsgált időszakban. A durva kenderkócból szőtt parasztzsákot, amelybe kb. 60 kg gabona fért, illetve a zsidó- vagy csóványzsá-