Új mindenes gyűjtemény 8. 1989 – Társadalomtudományi értekezések
Gyönyör József: Az első köztársaság ideiglenes alkotmánya
62 GYÖNYÖR JÓZSEF: AZ ELSŐ KÖZTÁRSASÁG IDEIGLENES ALKOTMÁNYA plénuma a 3. ülésén, november 19-én, összesen 14 bizottságot hozott létre, az 1918. november 18-a és 1919. május közepéig terjedő időszakban pedig fokozatosan 35-öt. Ez a szám azonban 1919. május 22-től kezdődően 22-re apadt. Egyébként a bizottságok tárgyalása éppenúgy folyt le, mint a plénumé, kivéve azokat az eseteket, amelyeket az ügyrend eltérő módon szabályozott. Ezek közé sorolható elsősorban a reasszumáció. Ennek az előfordulását az ügyrend 29. §-a feltételezte. 2 7 Az alkotmányjogi bizottságban elég gyakran elő is fordult. Előadót, aki a Nemzetgyűlés számára kidolgozta az indoklást, nemcsak a bizottság tagjainak a többsége választott (az ügyrend 30—31.§-a), hanem a bizottság tagjainak legalább egyötödét kitevő kisebbség is. A képviselőknek ez a csoportja olyan indokolást készíthetett, amely a kisebbség álláspontját tükrözte. Természetesen az ilyen jelentést a tagok egyötödének alá kellett írnia, míg a többségét csak a bizottság elnöke és előadója látta el kézjegyével. A Nemzetgyűlés az ügyrend 14. §-a szerint tárgyalhatott a kormányjavaslatokról, az egyes képviselők indítványairól, valamint a petíciókról és az interpellációkról. Az 1920. január 16-i 33. számú törvény által kiegészített 14. § szerint még a bizottságok javaslatairól is. Mind a három esetben törvényjavaslatokról van szó. Törvényt tehát a kormány, bármely képviselő és minden Nemzetgyűlési bizottság kezdeményezhetett. Egyébként az ügyrend formálisan nem tett különbséget a kormányjavaslatok és az egyes képviselők ún. önálló (kezdeményező) javaslatai között. Az utóbbiak indítványait azonban csak abban az esetben tárgyalhatta meg a Nemzetgyűlés, ha azokat az ügyrend 15. §-ának rendelkezése értelmében legalább 20 más képviselő aláírta vagy támogatta. Különös jelentősége volt a 33. §-nak. Az ügyrend ugyanis a javaslatok kétszeri olvasatáról intézkedik, de a tárgyalások meggyorsításának lehetőségéről nem tesz említést. A 33. § szerint viszont a Nemzetgyűlés határozattal elrendelheti egy-egy bizottságnak, hogy valamely hozzáutalt javaslatról megszabott határidőn belül jelentést tegyen, s ezzel gyakorlatilag lehetővé vált, hogy egyes esetekben a tárgyalást meggyorsítsák. Ennek a rendelkezésnek az igénybevétele elég gyakori volt. Főképp akkor, amikor a polgárság érdekei forogtak kockán. Az ügyrend egyébként abból az alapelvből indult ki, hogy minden fontos dolgot egymástól függetlenül legalább kétszer kell megtárgyalni, és legalább annyiszor kell külön-külön szavazni róla, mégpedig egyszer bizottságban, máskor pedig a plenáris ülésen. A plénum ülésének lefolyását a 34—53. § szabályozza. A Nemzetgyűlés plenáris ülései a 73. § szerint nyilvánosak voltak. Kétharmados többséggel azonban titkos ülést is elhatározhatott a plénum, a költségvetés és az adóügyek kivételével. A titkos ülésekről készült jegyzőkönyveket a 74. § rendelkezése szerint nem hozták nyilvánosságra. A napirendet (34—35.§) egyszerű szavazással hagyta jóvá a Nemzetgyűlés, mégpedig mindig a következő ülését. Ha pedig ez nem történt meg, akkor azt az elnök az elnökhelyettesekkel egyetértésben volt hivatva megállapítani. A jóváhagyott napirendet a Nemzetgyűlés csak a jelenlevő képviselők kétharmadának határozatával változtathatta meg. Ami pedig a szónokokat illeti, az ügyrend 36. §-a úgy intézkedik, hogy felszólalásukra a jelentkezés sorrendjében kerülhet sor, mégpedig aszerint, hogy a szónokok a napirendi pont 2 7 A Nemzetgyűlés ügyrendjének 29. §-a a következő rendelkezést tartalmazza (korabeli magyar fordításban): „Amíg a választmány elnöke a tárgyalást a napirend bizonyos tárgya felett befejezettnek nem nyilvánítja, a választmány a hozott határozatát mindenkor megváltoztathatja; ez azonban csak akkor történhet, ha az ülés a határozat megváltoztatását egyhangúlag vagy legalább annyi szavazattal mondja ki, mint az előbbi határozat hozatott." - PÁLESCH, E.: Csehszlovák. I. kötet. 27.; SBÍRKAZÁK. 1918. VI. rész. 26—27.; a fordításban előforduló „választmány" későbbi szóhasználat szerint megfelel a Nemzetgyűlés bizottságának.
