Új mindenes gyűjtemény 8. 1989 – Társadalomtudományi értekezések

Gyönyör József: Az első köztársaság ideiglenes alkotmánya

A NEMZETGYŰLÉS ÜGYRENDJE 61 Az 1918. évi 64. számú törvény 3. §-a még egy további mondatot tartalmaz a nyelvhasználattal kapcsolatban, amelynek azonban abban az időben nem volt gyakorlati jelentősége, de nagyon fontos volt: ,, A Szlovákországban honos más nyelvek használatának jogáról külön rendelet fog kiadatni." A szlovák nyelv tanulásával kapcsolatban a miniszter buzdító szavai nemcsak a szlovák nemzetiségű tisztviselőket érintették, hanem mindazokat a személyeket, akiket átvettek a magyar közigazgatástól, és tökéletesen még nem tudták elvégezni hivatali munkájukat szlovák nyelven. Látva a cseh nyelv térhódítását Szlovákiában, közülük sokan úgy gondolkodtak, hogy ha már nyelvet kell tanulni, célszerűbb volna mindjárt a csehet elsajátítani. A nyelvhasználattal kapcsolatban még megjegyzem, hogy a csehszlovák állam fennállásának első éveiben súlyosbította a helyzetet Szlovákiában a magyar törvények szlovák és német nyelvű fordításában mutatkozó nagyfokú hiány. Különösen a bíróságok gyakorlatában volt ez érezhető. Ezért a Szlovákia igazgatásával megbízott miniszter az 1919. február 7-én kiadott 22/1919. számú rendeletével kötelezte a községi elöljáróságokat és más hivatalokat, hogy a „Magyar Törvénytár" náluk található minden szlovák és német nyelvre lefordított példányát évfolyamonként leltárba vegyék és gondosan megőrizzék. Egyúttal emlékeztette őket arra, hogy az érintett községek és hivatalok az államfordulat előtt kötelesek voltak a Magyar Törvénytárra előfizetni.

2

6 E kitérő után visszatérek a „forradalmi" Nemzetgyűlés ügyrendjéhez. Ebben nem történik említés a testület szerveiről, viszont a jogi norma gondoskodik a tisztségviselők haladéktalan megválasztásáról. Az 5. § rendelkezése szerint a Nemzetgyűlésnek 1 elnököt, 5 elnökhelyettest (eredetileg csak 4 elnökhelyettes volt, de az 1920. évi 68. számú törvény 5 főre emelte a létszámot), 8 jegyzőt és 4 háznagyot („pořadatel") kellett választania. Ali. § rendelkezése szerint az utóbbiak kötelessége volt, hogy az elnök felszólítására „a Nemzetgyűlés termében és épületében" rendet teremtsenek. A tisztségviselők hatáskörét és feladatkörét hasonlóképp állapították meg, mint az más parlamentekben volt szokásban. Az elnök és az elnökhelyettesek, esetleg más tisztségviselők együtt nem alkottak külön szervet, pl. elnökséget. A törvény ugyan nem szabta meg, hogy milyen időtartamra kellett a tisztségviselőket megválasztani, viszont az ideiglenes alkotmány 4. §-ának a rendelkezéséből arra lehetett következtetni, hogy a megbízatásuk a „forradalmi" Nemzetgyűlés feloszlatásával együtt jár le. A Nemzetgyűlés bizottságai fontos tevékenységet folytattak, különösen a törvények előkészítése terén. A bizottságokat a plénum hozta létre. Ugyancsak ez állapította meg azok számát, s választotta meg tagjaikat. Az elnökét, 1—3 elnökhelyettesét és J.—3 jegyzőjét minden bizottság maga választotta meg a saját tagjai sorából, s természetesen egyes esetekben az előadót is. A Nemzetgyűlés 2

6 Az 1918. évi 64. számú törvény megtalálható magyar fordításban: PÁLESCH, E.: Csehszlovák. I. kötet. 49. A magyar törvények szlovák és német fordításainak összegyűjtéséről szóló rendeletet tartalmazza: PÁLESCH, E.: Cseh-szlovák. II. kötet. 1024- 1025.; az 1918. évi 64. számú törvény 13. §-a szerint e törvény hatálya kiterjedt a volt Magyar Királyságnak arra a területére, amelynek igazgatását átvette a csehszlovák kormány (SBIRKAZÁK. 1918. XIII. rész. 55.).